2022. 08.01

A mai nap a strandolásé lesz. Ezt már tegnap eldöntöttük. Az elmúlt napok pörgésével ellentétben ma csak hesszelünk és süttetjük a hasunkat. Jójó a Csabi nagyobb felületen érintett -és mint kiderült estére 

nem csak a hasán:-)

Reggel kv, kocsiba be és go Los Christianos. A pálya gyors és kisforgalmú igy hamar leérünk. Forróság tűző nap vág arcon minket az autó kellemes klimája után. 

Indul a Parkolóhely vadászat-mint kiéhezett hiéna úgy nézzük sóvárogva a szabad lukakat az autók közt. Addig addig kóvájgunk, mig láss csodát egy lakóautóparkolóba futunk közvetlen a part mellett. Hallani ahogy kocogva morajlik az óceán és érezni a naptejtől átitatott sós tengeri levegőt. Körbevizslatjuk a lakóautósokat lessük az ötleteket, hiszen nemsokára egyek leszünk közülük. Csend van és nyugalom, csak egy helyről szűrődik ki spanyol múúúúzikáááá.

Elindulunk a fehér homokos pálmafa csokrokkal tűzdelt beach felé mely párszáz méterre van. A parton még a hullámok által gömbölydedre nyalogatott köveken horgászok fogják a napi betevőt, sőt még az éttermeknek eladásra is jut.

Lelkes túristaként büszkén veszem nyakamba gépemet és kattintgatok ezerrel. Megbámulnak? Kit érdekel. De a mejjem azért dagad mikor az egyik igencsak lebarnult árus megdicséri a nyakamban lógó hosszútávon bazinehéz kincsem. Rávetjük magunkat az első pálmafa alatti megüresedő árnyékos helyre, mert naivan azt hiszi a magyar, hogy ott nem tud leégni. De téved:-)

Épphogy lepakolunk jön csávókám és kinálgatja a hatalmas strandlepedőt ami hivatott megvédeni az ádáz homok bejutását kis lukaidba. Mondom neki ha van gekkós akkor jöhet. Hát persze hogy van neki. 35 euro. Hahaha. 10-30-12-25-15-22 nna mondom közelitünk - 15-18  ééééés elkelt. :-) Büszkén leterpesztek a gekkókra, apa már tipródik -fürdene. Elhajtom naptejért aminek a helyes használatát illene a flakonon feltüntetni, hogy senki ne járjon úgy mint ő -tudniillik ahol a naptej hozzáért ott hófehér maradt, ahol nem ott rákvörös. A hátán jól kivehetőek az ujjai ameddig elért mert ugye engem megkérni hogy kenjem be az elfelejtődött.:-)

De az estémre megvolt az endorfinmennyiség mert kb10 percig ezen röhögtem.

Apa ledobja a textilt, fut mint egy kisgyerek a vizbe-mint később kiderült nem a fogyókúrát kezdte meg a futással csak a talpa alatt lévő homok kb 80 fokos.

Ott ülök egyedül az árnyékban és azon tanakodom miként legyek fürdőruhában én is. Egy életem egy halálom felsőm leveszem, fürdőruhám gyorsan fel és alóla mint rossz bűvész hámozom le a melltartóm.

Sikerült. Boldogan és aggódva körülnézek, látott e vki. De a kutyát sőt a kutya bélférgeit nem érdekelte az én mutatványom.

Apa visszaér már lehülve, leheveredik mellém és hesszelünk. Pár chat az otthonhagyottaknak, minden átsó szándék nélkül kedvcsinálónak, közösségi média felületének ápolása, sör, ...mi kell még. Egy magyar pár téved mellénk, de nem túl beszédesek, úgyhogy hagyjuk egymást békében főni az árnyékban.

A nap pikk pakk elrepül. Érezzük már menni kéne mert igencsak korgatják a harangokat hastájékon. Becsúszunk az egyik étterembe, még félig angolul félig spanyolul próbálunk vartyogni. De megértik.

Jóllakva, kómásan, tagjainkat vonszolva bizunk a jövőben, hogy elérünk az autóig. Hazafelé kisebb dugó

van a pályán-a vasárnap itt is vasárnap. 

Ránksötétedik mire nyitom a bejárati ajtót, kutya örül-kutya mindig örül... Tusolás, és altatni egyikőnket sem kell...