2022.09.17.
Ha szombat akkor felmerült az ötlet, nézzük már meg a városban a vásárt. Kezdtem a reggelt a szokásos antibatyu falatkámmal,
rá a sok viz amit már kezdek megszokni, cihelődés és trappolás a buszra. No egy kissé nagy reményeket fűztünk a dologhoz. Korán is értünk be, mert fél 11-kor még épp csak pakolásztak elő a sátrakban... Hát igen itt későn kel a nép. A vásár maga állt egy téren körben 10-12 sátorból, úgyhogy hamar a végére értünk. Szontyolkodva beléptünk a boltba innivalóért, és belefutottam ebbe a cukiságba
amit gyorsan el is küldtem a hatalmas lelkű unikornisfan barátosnémnak aki most kicsit rossz passzban van. Remélem fel tudtam viditani kicsit. Elsétáltunk a szokott helyünkre a Martianez strandig, kicsit relaxoltunk a hatalmas fával boritott beton ülőkéken az óceánnal szemközt, ja és persze a szárnyas sereg etetése sem maradhatott el. Most készültem, hoztam magammal száraz kenyeret. Visszaindultunk a sétányon, kerülgetve a jónépet, szombat lévén rengetegen lézengtek, ettek ittak a hivogató teraszokon, gyerekek futkostak, zenészek játszottak pörgős, láb-és csipőmozgató ritmusokat. Felnézve ujjongva vettem észre, hogy végre úgynevezett lencsefelhő sipka boritja a Teide csúcsát. Fantasztikus látvány ez a speciális alakzat. Ufóként lebegve selymesen terül el a hegy felett, szinte rásimul nagy atyánk feje tetejére.
A strandnál a vizimentő hivogatta ki a fürdőzőket a sziklás kis öblökből mert le akarta zárni. Biztos megvolt ennek az oka, de a hülye is láthatta hogy nőnek a hullámok. Egy fószer igencsak beleállt, mert nem akart kijönni, lökdöste, megpöckölte a vizimentő arcát, lekezelő szóáradatát és gesztusait még messziről is jól láttuk. Nyilogatott a bicska a zsebemben a pasi nyegle kihanemén stilusát látva de a vizimentő srác irigylésreméltóan higgadt maradt. Szegénykémnek muszály de mikor visszaért a helyére látszott az elfolytott ideg. Nem szórakozott hivta a rendőröket, akik pár perc alatt ott is voltak. Biztam benne hogy szankcionálják a rendbontó hőzöngőt, de beszéltek vele, elkérték az iratait, és ennyi. Nem is értem miért nem találtak ki vmi indokkal legalább valamennyi büntetést. Hiszen a vizimentő közfeladatot ellátó személy. No meg az ilyen nyegle neki mindent szabad ember igy csak lovat kap maga alá. Csalódottan továbbmentünk, és belebotlottunk egy esküvőbe. Épp szálltak ki a fehér limuzinból, mikor odaértünk.
Fura volt mert a menyasszony nem mosolygott egyáltalán...Biztos kényszeritették, hogy -no ha szombat van bújj fehér habos ruciba és nosza gyere hozzám. Kisebb tömeg verődött össze persze túristákból és fotózták videózták, -egy nő még szelfizett is velük -mintha nem láttak volna még ilyet. Kimentünk a mólóra ahol a horgászok, a pancsolók, a napozók és a halászok békességben megférnek egymás mellett. Gyönyörű, hatamas azúrkék hullámok nyaldosták a partot és a hatalmas betonkockákat melyeken mindig elcsodálkozom, hogy ki, mi és legfőképp hogyan rakhatta ide őket. Apa örült mert látott vkit aki halat fogott, én a hullámoktól voltam elalélva. A mólóról ugráltak szaltóztak a helyi vagány gyerekek,
némelyek fürödtek, páran meg fent kártyáztak óriási kártyalapokkal.
Komolyan mondom jól esett rájuk nézni. Nem bent a lakásban nyomkodják a konzolt, hanem kint szórakoznak gyerek módjára. Tűzött a nap, nagyon meleg lett, és mivel megmártózni most nem tudtunk apa tetkója miatt igy a város felé bandukolva azon tűnődtünk mi legyen a kaja hétvégén. Az ehhez való cuccokat az Altezában összekapkodtuk, amikor is megint csinnadrattát hallottunk. Persze hogy megint valamilyen felvonulás jött. Roppant lábmozgató ritmusokat verve dobosok gyűrűjében jöttek a hupikék törpék, gólyalábasok, maskarás lányok, és a szellemirtók.
Hát igen itt ez már kezd megszokottá válni. Jaaj és képzeljétek megtalálta apa azt az olajbogyót, amit hőn kerestem. Tudniillik itt a sör mellé kapsz vagy egy tálka mogyorót, vagy kukoricát, vagy olajbogyót. Nos az egyik kocsmában olyan finom pácolt olajbogyót hoztak, hogy egy vödörrel meg tudtam volna enni. És jelentem megvaaaan!!!:-) Isteni csak az a baj hogy kicsi a konzerv:-):-)
