2022.11.07.-08.

27 fok napsütés

Reggel fél 8 körül apa lelkesen cihelődött és levonult cápát fogni hisz kell a napi betevő. Én is összekaptam magam, és a szokásos reggeli rutinba tartozó takaritás, beágyazás, csipaszedés után kimostam a tegnapi cuccokat. Nem jó összevárni és mivel a viz egyenlőre csak a hordási munkába fáj igy a munka kényelmesebb mint órákat görnyedni a lavór felett. Hetente egyszer ágyneművel törcsikkel és a nagyobb dolgokkal mosodába megyünk. 15 kg ruhát 5-7 euróért lehet kimosni. Aztán vagy megszáritjuk ott a gépben, vagy itthon kiteregetjük és a nap jótékony hatásának tesszük ki. Aztán mikor végeztem lekapcsoltam a gázt a rakott krumpli alatt és lebattyogtam a hohoho után, mert a kilépő szőnyegünk válalhatatlan koszos vlt-ki akartam mosni az óceánban. Remek kis sziklapadok vannak lent, fel-felcsapnak a hullámok, igy mindig tiszta vizet hagyva és ezéltal kimosva a kivánt textilt. Ráteritettem a sziklára, és mentem a nagy fogást lemeózni. Merthogy volt már egy haluci. Szép nem túl nagy igy kikunyiztam, hogy engedjük vissza:-) Apa lelkesen húzta ki és dobta be a horgot, én meg felderitettem a terepet. Érdes, zord sziklákon bukdácsoltam, melyek itt ott csúszóssá váltak az algáktól, rengeteg csigaház bújt meg a lukakban. Meg- meg forditottam őket, de szemérmesen behúzódtak azonnal, mint én mikor reggel jön vki és én még nem vagyok szalonképes állapotban. Aztán nagy meglepetésemre a egyikben nem csiga hanem egy narancsszinű lábú aprócska rák lakott aki felháborodottan szaladt odébb -lehet reggeli közben zavartam meg. Sűrű elnézés kérések közepette vissza akartam forditani, de dühösen magára kapta a házát és épp hogy le nem köpött. Mentem a telóért hogy levideózom, de mire visszaértem eltűnt. Kutakodtam de csak a házas puhatestűeket zaklattam rákunknak hire hamva nem volt. A sziklák mélyedéseiben a hullámok által kivert apró halak úszkáltak, valószinűleg örülve a biztonságos helynek a ragadozók miatt. Melegedett az idő, igy a hiányos halmennyiség azt mutatta hogy éhen veszünk. Áttettük holnapra a próbálkozást. Megtelt a szürkeviz tankunk, igy el kellett gurulnom a leeresztő helyre, addig apa őrizte a parkoló helyünket lelkesen. Odaérve betolatok, kisakkozom a leeresztőakna helyét 3 igazitásból meg is van és kiengedem a vizet az aknába. Sima liba.  Aztán kellett tűzoltókészülék a lakóba igy nekiindultunk a közeli kisváros San Isidro felderitésének. A neten azt irták nyitva lesz a hely de odaérve a szokásos sziesztaidőbe futottunk. Még jó hogy csak egy órát tartottak. 13.39 re értünk oda, ők meg 13.30-14.30ig tömték a bendőjüket. Nosza sétáljunk a 35 fokban, persze a lábam megint fáj mint állat, nyűgös vagyok, melegem van, szegény apa meg csak hallgat mellettem ilyenkor. No de ezt a férfiak jól ismerik... Nyitásra visszamentünk, de ne higgyjétek ám hogy a spanyolok pontosan kinyitnak. Jó negyed óra 20 perceket ráhúznak a kiirt időpontokra. Úgyhogy ha ide jössz ne idegeskedj ezen! Megkaparintottuk a kiszemelt védelmi eszközt és mentünk tovább, mert autósboltot kerestünk a szivargyújtós csipeszes formátumban. Persze hogy nincs , hülyén néz mindenki-kicsi ez a sziget...:-) Nagyon úgy néz ki úgy kell megrendelni. A meleg miatt még mindig nyűgösen szállok fel a visszafele menő buszra, amiről elbambulva elfelejtünk leszállni, igy elvisz minket a következő városrészbe a pályán. Még nyűgösebb leszek, hisz a lábam eléggé oda van. Felbattyogunk a bevásárlóközpontig arra hajazva hogy az ingyenes busszal visszagurulunk Los Christianosba. Felérünk a domb tetejére, hát persze hogy 7 perce ment el az utolsó. No most már űber nyűgös vagyok, puffogva caplatunk vissza a városba ahol buszmegállót találva -jééé jön egy busz és Chrisbe megy. Hurrá. Végre. A busztól még pár kilóméter a lakóig. Kitikkadva pihenünk meg a lakóban, közben új szomszédok érkeznek akik fél órát tilitoliznak a fele akkora lakóval...nagy az arcom mi? -végre megtalálja a helyét. Mögöttünk a placcon kutyaiskola van, jobbra át balra át ordibálja a kiképző mintha a katonaságban lenne. Kicsit megmosolygom az össze vissza rángatott ebek gazdáit és a kiképzőt is, de persze ilyet nem szabad. Az én kiképzőm sirna ha ezt látná. No mindegy. Estefelé lesétálunk a pertra, a köveket kocogtatják a hullámok, a naplemente varázsos narancsba boritja az eget, előtte vitporlások ringatóznak a vizen. Ideális a handpanezéshez. Nagyon meg kéne tanulni rajta játszani a hely annyira kivánja ezeket a hangokat. Verjük össze vissza a mi lelkünknek jó. Ránksötétedik, igy vissza a lakóhoz hisz még vizet kell hordani. Oszt jóccakát.