2022.09.20.

No kedveskéim túl vagyok az első munka óráimon. Azért nem napot irok mert 4 órás melóm volt, ami csak úgy elémugrott igy elvállaltam. Meg azért a seggem is viszketett már a mondjuk úgy tétlenségtől, már ami a munkát illeti. A hosszú hetek alatt bizony hiába a sok gyaloglás és tekerés elszokott satnya izmaim megérezték ezt a kis mondhatjuk semmiséget, meg a meleg miatt legalább 6 liter vizet kiizzadtam. A gatyámból és a pólómból de még a bugyimból is csavarni lehetett a munka hevét. Nem is bántam mert ilyenkor emmberi méretűvé avanzsál vissza a lábfejem és a bokám. Ez idő alatt apa is bejött velem a városba és elment napi betevőt fogni. Egy óra körül végezvén büszkén magasan hordott orral találkoztunk, hogy számot vessünk ki mit tesz le az asztalra. Szegénykém lelohadt orral üres kézzel és kiszáradva jött, baromi meleg lévén. Inni nem mert mert hogy a mólón nem tud hol pisilni... Pótoltuk folyadékkészleteinket és mivel előttünk a fél nap még, úgy döntöttünk menjünk hűvösebb éghajlatra.

Kihasználva bérelt négykerekűnk távolság-és magasságlegyőző tehetségét, nekivágtunk, hogy meglátogassuk Teide Atyánkat. Amúgy is emlékeimben fel fel ugrott mint egy kisablak a laptop képernyőjén, az első látogatáskor látott egyenes útszakasz ami a hegy felé vezet. Olyan mint a route 666.

Gps-el elindultunk, de a ribanc folyton röviditeni akart és kb derékszögű emelkedőkön akart felvinni mert szerinte úgy izgibb. Nem voltam hajlandó hallgatni rá igy kétszerannyi idő alatt-de lehetett 3x annyi is- lassan egyre közelebbinek láttuk a hegyet. Kacskaringós szerpentinen vezetett felfelé a hol szűkebb, hol rendes szélességű kiváló minőségű aszfalt. A hely tellis tele van túristaútvonallal, gyalogos, kerékpáros és lovas útvonal egyaránt jelezve van. Első pihenőnk, egy hatalmas közösségi tér ahol számtalan grillezőhely és asztal pad van kialakitva körben.

A gps ugyan azt irja itt egy tó található, de a tó medrében egy játszóteret alakitottak ki.

A térképen számtalan kanyargó utat látni de őrült, vagy terepjárós aki arrafele merészkedik.

Az első fotózásra alkalmas helyen félreállva és gépem előkapva szájtáti módon túristásba csaptam át.

Fotó nem adja vissza és kéz nem irja le milyen mesebeli és varázslatos az egész. de ezt a mondatot kontroll cézhetném minden helyhez felfelé menet. Ezer méter felett már felhőfoszlányokkal tarkitott, fenyvesekkel boritott útszakaszokon haladtunk.

A nap be-bekukkantott a fátyol mögül, de a nedves közeg erősebbnek bizonyult eme magasságban. Felfelé szerencsénk volt, mert ekkor még nem ért oda az a felhőréteg ami a lefelé úton végigkisérte utunkat, igy láttunk is valamit. 20-30-as tempóval, a helyieket kiidegelve araszoltunk felfelé, igaz hogy kint volt a szerpentinen a 70-es -hahaha- tábla de a sokszor 180 fokban kanyargó úton elképzelni nem tudom hogy lehetne gyorsabban haladni. Meg amúgy is nem azért jöttünk hogy végigszáguldjunk hanem hogy nézelődjünk. Kb 1000 méterenként csökkent a hőfok, apa olyan volt mint a filmekben az űrhajós visszaszámláló géphang. Hirtelen csak ezt hallottam pár percenként. 16.5 fok...16 fok...15.5 fok...15 fok megfagyunk...14 fok...13 fok megfagyunk...12.5 fok megfagyunk...12 fok áááá megfagyunk b...meg...

Az ablakát felhúzta és láttam fél szemmel a fűtésgombot keresi. Nálam az ablak lehúzva, és élveztem a friss hegyi levegőt. Ja, hozzá kell tennem pólóban és strandpapucsban, saruban jöttünk:-) A fenyvest és buja növényzetet hirtelen- mintha egy vonalat húznál -feláltotta a marsi pusztaság.

Hihetetlen a hirtelen váltás. Semmi átmenet, mész, fák, mész semmi. Az út mentén jobb oldalt a hegy darabjai néhol úgy néztek ki bármikor ránkszakadhatnak, bal oldalt meg szakadék. 

Aztán ahogy felértünk a felhők fölé kisütött a nap és kiolvadt a drágám. Bejártuk kilátónként a hegyet, a fantasztikus látványt próbáltuk magunkba szivni a ritkább friss és kristálytiszta hegyi levegővel. Apának ez kissé nehezen ment, sajnos nem birja ezt a magasságot, de hősiesen kitartott. Az utolsó megállónál Marsbéli táj tárult elénk, a kis apró pillekönnyű kavicsok

sárgán zölden boritották be az egész helyet, és a kitöréskor leszakadt hegytető darabjai szanaszét hevertek.

Rémisztő és egyben csodálatos látványt nyújtott pláne úgy ha belegondolsz hol jász.

Látszott a hegyoldalakon hogy folyt le a láva,

lent a vizszintesebb részeken a felgyülemlett és ott megszilárdult hatalmas mennyiségű magma feketén hirdette az utókornak, itt hátborzongató esemény zajlott.

Tényleg kirázott a hideg ahogy belegondoltam mi zajlott itt le. A 2012 és a Dante's Peak film jutott eszembe.

Tettünk egy hatalmas kört kisétálva a szakadék szélére is,

szegénykém lassan csoszogva zihálva követett, de birta hősiesen. Menet közben belefutottunk egy mosolygó fűfejbe is.

Utolsó megállónk már a hegy lába volt,

ahol miután megcsodáltuk a hatalmas 3718 méter magas monstrumot, aki fenségesen magasodik szeretett szigetünkön szunnyadva, apa megkapta a jutalom sörét. Iszogatás közben ámulva bámultam a természet eme fenséges csodáját, egyszerűen nem lehet betelni vele. Sapkája mindig felhőbe burkolódzik, de ha szerencséd van, láthatod teljes pompájában. Néha hó takarja, néha a nap játszik rajta de mindig ott áll.

Eme elmélkedés közben látszott, hogy a felvonó megállás nélkül szállitja a túristákat a hegy tetejére,

mi ezt most kihagytuk, mert múltkor ott fent  apa szája már lila volt az oxigénhiánytól, szó szerint rosszul volt. Úgyhogy ha megyek akkor egyedül kell mennem... Muszáj volt egy fürdőpapucsos törölközős rövidnadrágos képet lőnöm róla,

mert azért tudni kell ide pulcsi kabát, hosszúnadrág elkél a fagyosabbaknak. Vicces volt, hogy mi strandcuccban mindenki más meg beöltözve süttette magát a napon:-) Mielőtt visszaindultunk volna némi meditálás közben feltöltöttem karkötőim,

és továbbra is réveteg ámulatban szinte éreztem hogy lélegzik a hely. Lefelé utunk már nem volt felhőtlen, alig láttunk egész úton, csak vészvillogóval, lépésben lehetett haladni.

Ha itt jársz mindenképp el kell ide jönnöd!