2022.11.14. 

27 fok napsütés

Hát igen ez a 25-27 fok ha kint állsz a napon jóval melegebb. Ma is dőlt rólunk a viz, ( főleg az én pórusaimból de ezt már megszoktuk) nem győztük visszapótolni de olyan volt mint egy mission impossible. Fent töltöd be, de mindenhol máshol 3szor annyi dől ki belőled. Ezt megtetézve délidőben tűző napon még biciglizni is kellett. Na de ne szaladjunk előre. Reggel kellemes hűvösben és még itteni mércével viszonylag korán kivettem az ebikot és elgurultam a nem messze lévő felnőtt játszótérre. Neeem piszkos fantáziával megáldott barátaim, nem kell semmi olyanra gondolni, ez a tereken lévő sporteszközökre értendő. Gyúrtam kicsit, -ezt értsd úgy hogy végigpróbáltam pár sorozattal mindegyiket. Közben ébredezett a nép, egyre többen jöttek le az utcára és a sportpályára is. Ezt egyébként imádom itt. Rengeteg- de tényleg rengeteg ember és legfőképp az idősebb korosztály sétál, joggol, jógázik, fut, tornázik valamilyen formában-gondolom ahogy a testük engedi. Nem tesped, sir sajnálkozik, hanem kijön, élvezi a napot az óceánt és mozog! Respekt. Szóval csatlakoztam eme népes táborhoz, és jól esett. A futást már sokadjára erőltettem de még sok a malackaháj a csontjaimon igy azt egyenlőre kiváltom a bicóval és eme reggeli mozgással. Mikor végeztem, visszaérvén lebeszéltem az új játékom egy bicó elhozatalát. Tizenpár kilóméterre van tőlünk, úgyhogy busszal elmegyünk, és onnan hazatekerek ha...Ha le tudjuk ott vágni a bicigli nyergének csövét, merthogy nem tudok ráülni leengedett állapotban sem, olyan magas. Tikkadtan és beeállt lábbal megérkezvén a célhoz betoltam egy cataflámot colával -a vodka kimaradt- és átvettük a cangát. Mig vártunk a buszra -merthogy úgy döntöttünk nem szarakodunk a vágással, hanem elmegyünk Las Americasig és majd ott vágatjuk le a bicigliboltban vagy veszek rövidebb rudat. Persze annyi eszünk nem volt hogy a kormányt elforditsuk, igy nem is fért be a busz aljába, igy meg kellett várni a 40 fokban az egy óra múlva érkezőt, amibe elforditott kormánnyal be tudjuk tenni. Eközben jött egy lelkes bácsi és bőszen 3 nyelven magyarázta hogy neki is ilyen van és hogy segit a kereket kivenni. Sikerült is a művelet, úgyhogy büszkén vártam a buszt apa arcán inkább az anyázás volt fellelhető. Nem örült na. Jött visszafelé a bácsi, ruhacsipesszel a markában és lelkesen magyarázta, hogy ha kiveszem a kereket, akkor oda a fékhez be kell tenni egy speckó műanyagot, de a csipesz is megteszi. Ezt később megerősitették a bicó boltban. Végre buszra szállhattunk, aztán le, brinyó kikap a csomeszból, és go be a bike pontba. Kedvesek, türelmesek, segitőkészek. Levágják a nyeregszáramat 5 euro mert hogy külön nem lehet kapni rövidebbet. Megnézik a fékeket, nézelődöm, kellene csomagtartó, a kormány túl alacsony és emelni nem lehet, mert annyira spéci, csak kicserélni tudják az elemet-35 euro,-sajnálom rá, jó az úgy, csomagtartó 52 euro, jó, mondom az akkor marad. De kedvesek. Kifelé apának eszébe jut, hogy bakker ő hozott csővágót, nem is kellett volna levágatni kemény pizért. Mindegy 2 kólával kevesebbet iszom... Még mindig bosszankodik, sörbe folytom bánatát- nem ellenkezik. Én hazatekerek, apa busszal érkezik. Örömködök, nézegetem, örömködök. Igaz, hogy az ülés felér egy középkori kinzóeszközzel, az alsó fertályam igencsak sikoltozott hazafelé, de 22 euró, sajnálom rá. Majd megszokom- elvileg. 

El is telik a délután, igy tusolás, öltözködés, mert vacsira vagyunk hivatalosak a kedvenc fitt magyar-szerb házaspárral. Eljönne értünk-űbercukik és kedves gesztus de igazán!- és kis tourist guiding keretében végigautókázunk a part mentén, megnézve a Las Americas gyönyörű, már karácsonyra készülő bevásárló sétányát, a pazar hoteleket, és egy két lakóautó parkolót. Egy csirkéshez megyünk, ahova intéztek asztalt, állitólak isteni a csirkecomb. Salival, krumplival, mojoval tömjük arcunkat, kézzel lábbal, jójó apa illedelmesen késsel villával. Sörrel öblitenek a többiek, a hangulat baromi jó. Röhögünk nagyokat, jól érezzük magunkat. Kár hogy hazamennek. Mert hogy ők még csak nyaralnak. No de nemsokára...Eltelik az este, hazahoznak minket és érzékeny búcsút veszünk tőlük, egy év múlva jönnek. 

Másnap reggel tekerek, élvezem az akku hatótávolság nélküli szabadságot. Még kényelmetlen, mert a kormány alacsony és az egész súlyom a csuklómon van. Talán ráveszem magam a másikra. Eltekerek a bicóshoz, megveszem a csomagtartót, mert kell. Közben találkozom a magyar sráccal akit itt ajánlottak, mint szerelő, kijön és üdvözöl. Ellát kedvesen jótanácsokkal. Imádom. Hazagurulok, apa horgászik, de minth sajnálná hogy nem jöhet. Amint elviszik az e-bikokat tudunk venni neki is. Addig nincs hely. Kaja a parton, kis séta mert a lábam megint fáj, és el is telik a nap. Este lefekszünk a strandon a nyugágyakba egy kis itókával, és kellemesen elbeszélgetünk a 25 fokban november közepén. Egy a baj csak,- itt gyorsabban telik az idő...Lehet az egyenlitő az oka...:-)vagy a Hold. Vagy csupán annyi, hogy kellemes helyen, kellemes emberek közt gyorsan telik... 

Sokan kérdeztétek hogyan is lehet egy lakóautóban élni. Mi hogy működik, nem szenvedünk e hiányt valamiben, vagy nem kényelmetlen e.

Nos ezekre szeretnék választ adni innen Teneriféről. 

Ugye  a hőmérséklet miatt nem kell aggódni. Igy fűteni sem. Itt azért ez nagy könnyebbség, más országokkal  ellentétben ahol azért van tél. Itt ha hűvösebb is kicsit egy pléd elég a sima paplanhuzatra. A napközbeni meleg sem vészes, számunkra is meglepő volt, hogy nem forrósodik át a lakó, ha kereszthuzatot csinálunk akkor meg kifejezetten kellemes. 4 tetőablak van, egy nagy és 3 kicsi. Ezek mindig nyitva vannak, az oldalablakokat szoktuk bezárni ha elmegyünk. Azon az oldalon ahonnan süt a nap az árnyékoló rolót felhúzzuk, ez visszaveri a napsugarakat és nem engedi felmelegedni bent a lakót. Minden ablakon van szúnyogháló-nem mintha kellene csupán a legyek miatt szoktuk használni, itt ugyanis nincs szúnyog- ez az árnyékoló, és plusz kétféle függöny. Ez utóbbiakat leszedtem, mert felesleges porfogók. Az ablakok két állásban nyithatóak, csuda luxus mi?! Az ablakpucolás is hamar megvan. Van két franciaágy és két kanapé amiket szintén ággyá lehet alakitani. Plusz a garázsban is lehetne egy ágyat csinálni. Ezt kiiktattuk, mert nincs rá szükség és kellett a hely a bicóknak. Az egyik franciaágy a sofőrfülke felett, a másik a lakó másik végében van, igy nem halljuk egymás horkolását. Nálam van a tv, minden alvóhelynél van 4 usb töltő, éjjelilámpa, tárolórekeszek és persze kis ablak. Van a kocsiban inverter, igy az e-bike akkukat kivéve mindent tudunk üzemeltetni, tölteni. Még kutyát is tudnék nyirni...:-) A vezető és anyósülés elforgatható, igy az asztal felé forditva plusz ülőhelyek alakithatóak ki ha fergeteges pókerpartit rendeznénk. Fent tele van szekrénnyel, igy a holmik kényelmesen elférnek. Egyébként most szembesültem vele mennyi felesleges holmink volt. A konyha cuki és bőven elég. Van 4 rózsás gáztűzhely, kis sütő, fiók, kihúzható fiókos szekrény, hűtő, mélyhűtővel, ezt egyébként nem is használjuk. A mosogató egymedencés, pont elég. Viztakarékosan mosogatok és öblitek. Mellette ruhásszekrény, ezzel szemben a fürdő wc. A fürdő kézmosóval és tusolóval illetve sok polccal, rekesszel szekrénnyel rendelkezik. A wc rendesen vizöblitéses, ráadásul az ülőke rész tetszés szerint elforgatható. Egy kazettás tartálya van, amit higiénikusan ki lehet venni ha megtelt, -ezt jelzi- és elvinni az üritőhelyre vagy az autómatába. Beteszed a gépbe, kiüriti és kimossa, s feltölti a speckó folyadékkal. Mindezt 3 euróért. A wc -be papirt vagy popsitörlőt nem dobunk, ezt egy nylonos kis szemetesbe tesszük. Itt a szigeten egyébként a normál wckbe sem dobjuk, hanem a mellette levő szemetesbe kell. A szemetesbe a nylonzacskót nem veszem, hanem a boltban vásárolt zöldáru zacsiját használjuk fel. Hogyan van vizünk? Nos a lakónak van 2 db 100 literes tartálya. Ezt lehet tölteni a szervizpontokon vagy kézzel. EZ utóbbi azt jelenti, hogy fogom a 8 literes vizesballonokat, megtöltöm valahol,-nyilvános wc, vagy jelen pillanatban egy nyilvános csap- és beleöntöm a tartályba. Ahogy fogy úgy töltjük után. A csapokhoz kis szivattyú juttatja el a vizet, melyet tetszés szerinti hőmérsékletre tudok felmelegiteni egy kis bojlerrel. Ha mosok, több viz kell de ezt is hetente egyszer úgy oldjuk meg hogy összeszedem az ágyneműt, plédeket, törcsiket ruhákt és a mosodában a 15 kgos gépben mindet kimosom, -7 euro-otthon meg kiteregetek a lakó mögött. Pillanatok alatt megszáritja a nap. Egyébként naponta az izzadt cuccokat kézzel kilögybölöm. Nem nagy cucc. Van egy nagy lábtörlőnk a lakó előtt, ezt az óceánban szoktam kimosni persze mosószer nélkül- a sós viz remekül tisztit. A hullámok a kis öblöket kristálytiszta vizzel töltik fel, ezt szoktam kihasználni. A gázpalackot a benzinkutakon tudjuk cserélni, a tetőn napelem van, ez adja az áramot. Van saját háztájim, egy gerle jár minden nap ide egész kézközelbe már. Bolt mindig van nyitva, tehát nem kell nagybevásárlást csinálni hanem frissen naponta oldjuk meg. Igy a hűtőt sem használjuk. Annyit főzök pont amennyit megeszünk. Nincs pazarlás, semmi nem megy a kukába. A szemetet minden reggel a közeli kukákba tudjuk vinni persze szelektiven. Van úgynevezett szürkeviz- ez a mosogató a tusoló vizét jelenti. A wc ugye külön van ezt már emlitettem fentebb. A szürkét és a wct is ingyenesen -itt az önkormányzat biztositja ezt a lehetőséget máshol pénzbe kerül-le lehet engedni a csatornába egy kijelölt helyen. Pár méterre van tőlünk, kiállok a kocsival, apa addig őrzi a helyet. Elgurulok, betolatok, ráállok a csatornára a megfelelő helyre és kinyitom a csapot. Hamar megvan. 

Nos láthatjátok egyáltalán nem kényelmetlen vagy nélkülöző életmód a lakóautózás-sőt! Ott állok meg ahol tetszik, pl ha megúnom itt az óceánt átmegyek máshova és másik oldalról nézem:-) vagy ha a szomszédok nem tetszenek...:-)

Hál istennek itt eszményien cuki szomszédaink vannak most. Velünk szemben egy apartmanház van, jobbra balra az óceán. Mögöttünk egy lezárt parkoló, igy onnan nézve is nyugi van. Péntekenként van kutyasuli, meg néha gyerekek rollereznek. Vagy én ökörködöm a világitó szarságommal. 

Hát ennyi. Ha kedvet kaptatok ehhez az életformához, ne habozzatok! Nagyon jó és freedom!

2022.11.11.

Az elmúlt napok mozgalmasan teltek. Mindig akadt vmi menni vagy tennivaló. Elbuszoztunk Chafirasba a bicigliboltba felmérni mi kapható mennyiért, aztán az autósboltba az ismételt töltőkeresés és tartóbak vásárlás miatt, ikeába matrac miatt, illetve a Panda Bazárba-ez egy nagy kinai áruház ahol mindent is lehet kapni. Hát ez nem volt sétagalopp, mert autó nélkül több kilóméter került a lábunkba, közelitette a 20.000 lépést. Ráadásul meleg volt, ez méginkább nyűgössé tette a helyzetet. Ráadásul aznap estére hivatalosak voltunk vacsira a 8 kmrre lévő városba. Szóval ez a nap úgy nézett ki, hogy  reggel elbuszoztunk Chafirasba, délután 4 re értünk haza, tusolás, és indulás vissza a buszpályaudvarra mert 5re vártak minket. Mondanom sem kell hulla fáradtak voltunk, ráadásul az én lábam 2 cataflám  ellenére is borzasztóan fájt. Az esti vacsorameghivás a kellemes társasággal viszont kárpótolt mindenért. Eszményi sült halat készitett a ház asszonya Canári krumplival. Jól elbeszélgettünk, közben a ház ura volt oly kedves és felajánlotta, hogy a bicó akkuit feltölthetjük náluk amig ott vagyunk. Ezer hála és köszönet ezúton is. Mondták hogy tusoljunk, meg mossunk ha akarunk, de ezt már nem fogadtuk el hisz igy is kellemetlen kicsit. Nagyon kedvesek és közvetlenek, itt szoktak nyaralni. Másnap reggel kelés, és szintén busszal go a messzi távolba-az egyik itt lakó magyar párnak van eladó bicója, mindenképp le kellett chekkolni. Playa Paraiso volt az uticél, itt egy csodás apartmanházban néztük meg a drótszamarat. Nem rossz, csak kicsit nagy nekem. Ez elgondolkodtatott minket, költeni is kell rá, de megegyeztünk a vételben. Majd jövő héten elhozzuk vhogy. A házban ahogy jöttünk mentünk több emberbe is belebotlottunk, senki nem köszönt vissza. Jah, igen én köszöntem rá mindenkire, és semmi reakció. Ez kissé kiverte nálam a biztositékot, mert itt nem ehhez vagyok szokva. Az északiak határtalan kedvessége és közvetlensége után ez a mérhetetlen közöny mellbe vágott. Mint Magyarországon... Próbáltam túltenni magam ezen, egy biztos, erre a környékre még véletlen sem jövünk. A visszafele buszra várva megszólitott angolul két pasi, a busz káryta után érdeklődtek, egy mondat után rákérdezett ti magyarok vagytok? Höjj nanáá. Jól elbeszélgettünk, a buszozás fortélyait megpróbáltuk átadni. Aztán go haza, és megegyeztünk, hogy most pár napig sehova és senkit nem akarunk látni:-) Tömény volt ez igy és nem a jobbik fajtából ahogy egy kedves volt szomszédunk mondaná. Csütörtök délután végre kimentünk a beachre mert kezdünk kifakulni igy télen. Jah gyerekek! Itt a naptár szerinti tél, ezek kötött pulcsiban, melegitőben járkálnak. Láttam sálban, csizmában is nőket. 23-29 fok van. Nem normálisak! :-) A strandról hazafelé az egyik kuka mellett egy vadi új széket találtunk, két párnával, ezt felmarkolván battyogtunk tovább. Itt sokszor van az hogy megveszik a nyaralók a dolgokat, és mivel a repülőn már nem tudja hazavinni, kidobja. No ez a szék is igy járt. Egy karc vagy porszemcse nincs rajta! Úgyhogy köszönjük! Már csak egy asztal kellene... Péntek reggel mivel korán keltünk -3 kor- a 7 órakor nyitó mosodába elcuccoltunk, két teli hátizsákkal, plédek, ágynemű, törcsik, ruhák, stb és még nem kelt a nap mi már kiteregettünk otthon. A szomszédok biztos örültek a korai mozgolódásnak, úgyhogy ezúton is bocsi. Másnap egy vadi új úszórudat találtunk ezt is előző nap kértem, mert az ablaktörkő lapátra téve megvédhető a lapát gumi az uv-tól. Nos ezt is köszönjük. Délután egy csodálatos 4 árbócos vitorlás állt be az öbölbe, azt csodálta és fotózta boldog boldogtalan.

Sőőőt én is. Esténként sétálunk néha beülünk vhova, nézzük az sokszinű emberáradatot mely ellepi a kellemes hűs levegővel átitatott sétányt. Az esti naplementék varázslatosak. Vörösben, rózsaszinben, lilában, és a kék összes árnyalatában úszik a horizont és az ég, a végtelen viztömegen pedig remegve tükröződik mindez. Szó és kép nem adja vissza a libabőrös látványt, ezt látni kell! A mostani szomszédaink tüneményesek. Egy fiatal spanyol pár, bűbájosan kedves természetük mindig felvillanyoz. Pedig kézzel lábbal értjük meg egyenlőre egymást, ők próbálnak spanyolul és angolul is, igy van lehetőség fejlődni mindkettőben. Most egyenlőre ennyi, nemsokára jövök a mit is csinálunk, hogy élünk a lakóautóban.

2022.11.07.-08.

27 fok napsütés

Reggel fél 8 körül apa lelkesen cihelődött és levonult cápát fogni hisz kell a napi betevő. Én is összekaptam magam, és a szokásos reggeli rutinba tartozó takaritás, beágyazás, csipaszedés után kimostam a tegnapi cuccokat. Nem jó összevárni és mivel a viz egyenlőre csak a hordási munkába fáj igy a munka kényelmesebb mint órákat görnyedni a lavór felett. Hetente egyszer ágyneművel törcsikkel és a nagyobb dolgokkal mosodába megyünk. 15 kg ruhát 5-7 euróért lehet kimosni. Aztán vagy megszáritjuk ott a gépben, vagy itthon kiteregetjük és a nap jótékony hatásának tesszük ki. Aztán mikor végeztem lekapcsoltam a gázt a rakott krumpli alatt és lebattyogtam a hohoho után, mert a kilépő szőnyegünk válalhatatlan koszos vlt-ki akartam mosni az óceánban. Remek kis sziklapadok vannak lent, fel-felcsapnak a hullámok, igy mindig tiszta vizet hagyva és ezéltal kimosva a kivánt textilt. Ráteritettem a sziklára, és mentem a nagy fogást lemeózni. Merthogy volt már egy haluci. Szép nem túl nagy igy kikunyiztam, hogy engedjük vissza:-) Apa lelkesen húzta ki és dobta be a horgot, én meg felderitettem a terepet. Érdes, zord sziklákon bukdácsoltam, melyek itt ott csúszóssá váltak az algáktól, rengeteg csigaház bújt meg a lukakban. Meg- meg forditottam őket, de szemérmesen behúzódtak azonnal, mint én mikor reggel jön vki és én még nem vagyok szalonképes állapotban. Aztán nagy meglepetésemre a egyikben nem csiga hanem egy narancsszinű lábú aprócska rák lakott aki felháborodottan szaladt odébb -lehet reggeli közben zavartam meg. Sűrű elnézés kérések közepette vissza akartam forditani, de dühösen magára kapta a házát és épp hogy le nem köpött. Mentem a telóért hogy levideózom, de mire visszaértem eltűnt. Kutakodtam de csak a házas puhatestűeket zaklattam rákunknak hire hamva nem volt. A sziklák mélyedéseiben a hullámok által kivert apró halak úszkáltak, valószinűleg örülve a biztonságos helynek a ragadozók miatt. Melegedett az idő, igy a hiányos halmennyiség azt mutatta hogy éhen veszünk. Áttettük holnapra a próbálkozást. Megtelt a szürkeviz tankunk, igy el kellett gurulnom a leeresztő helyre, addig apa őrizte a parkoló helyünket lelkesen. Odaérve betolatok, kisakkozom a leeresztőakna helyét 3 igazitásból meg is van és kiengedem a vizet az aknába. Sima liba.  Aztán kellett tűzoltókészülék a lakóba igy nekiindultunk a közeli kisváros San Isidro felderitésének. A neten azt irták nyitva lesz a hely de odaérve a szokásos sziesztaidőbe futottunk. Még jó hogy csak egy órát tartottak. 13.39 re értünk oda, ők meg 13.30-14.30ig tömték a bendőjüket. Nosza sétáljunk a 35 fokban, persze a lábam megint fáj mint állat, nyűgös vagyok, melegem van, szegény apa meg csak hallgat mellettem ilyenkor. No de ezt a férfiak jól ismerik... Nyitásra visszamentünk, de ne higgyjétek ám hogy a spanyolok pontosan kinyitnak. Jó negyed óra 20 perceket ráhúznak a kiirt időpontokra. Úgyhogy ha ide jössz ne idegeskedj ezen! Megkaparintottuk a kiszemelt védelmi eszközt és mentünk tovább, mert autósboltot kerestünk a szivargyújtós csipeszes formátumban. Persze hogy nincs , hülyén néz mindenki-kicsi ez a sziget...:-) Nagyon úgy néz ki úgy kell megrendelni. A meleg miatt még mindig nyűgösen szállok fel a visszafele menő buszra, amiről elbambulva elfelejtünk leszállni, igy elvisz minket a következő városrészbe a pályán. Még nyűgösebb leszek, hisz a lábam eléggé oda van. Felbattyogunk a bevásárlóközpontig arra hajazva hogy az ingyenes busszal visszagurulunk Los Christianosba. Felérünk a domb tetejére, hát persze hogy 7 perce ment el az utolsó. No most már űber nyűgös vagyok, puffogva caplatunk vissza a városba ahol buszmegállót találva -jééé jön egy busz és Chrisbe megy. Hurrá. Végre. A busztól még pár kilóméter a lakóig. Kitikkadva pihenünk meg a lakóban, közben új szomszédok érkeznek akik fél órát tilitoliznak a fele akkora lakóval...nagy az arcom mi? -végre megtalálja a helyét. Mögöttünk a placcon kutyaiskola van, jobbra át balra át ordibálja a kiképző mintha a katonaságban lenne. Kicsit megmosolygom az össze vissza rángatott ebek gazdáit és a kiképzőt is, de persze ilyet nem szabad. Az én kiképzőm sirna ha ezt látná. No mindegy. Estefelé lesétálunk a pertra, a köveket kocogtatják a hullámok, a naplemente varázsos narancsba boritja az eget, előtte vitporlások ringatóznak a vizen. Ideális a handpanezéshez. Nagyon meg kéne tanulni rajta játszani a hely annyira kivánja ezeket a hangokat. Verjük össze vissza a mi lelkünknek jó. Ránksötétedik, igy vissza a lakóhoz hisz még vizet kell hordani. Oszt jóccakát. 

2022.11.05. 

Hát itt vagyunk Los Christianosban.

Miután végeztem Mesa del Marban a munkával, másnap már izzitottuk is a "Dögöt" és vártuk a reggeli dugó végét hogy indulhassunk. Mondhatnám tűkön ültünk, de inkább kavicson. Nem volt jó ez a hely, mármint a parkoló. Ahol dolgoztam, egészen lent van az óceán partján, hegyi szerpentinen jutottunk le- egy hatalmas szállodakomplexum volt régen, és kiárulták az apartmanokat. Fantasztikus helyen van a kis város, az apartmanok irigylésre méltóan várják a vendégeket. Egy biztos, ide autóra szükséged lesz a mozgáshoz. Az óceán hullámai közvetlen a seggedet csapkodták, ha kimentél a teraszra.:-)

Varázslatos és megnyugtató hangját egész nap élveztem és mint egy mantra még mindig vissza vissza cseng a fülemben.  A távolban a Teide szemérmesen párába burkolódzva néha néha megmutatta azért magát. Ablakpucolás közben óhatatlanul oda oda tévedt a szemem. Este fáradtan, de mégis felpörögve értem haza, apa fantasztikus kebabot hozott a helyi büféstől, ami majdnem verte a Hollandiában elfogyasztottat. Másnap a dugó fogyatkozását látva felgurultunk a pályára és go Los Christianos. Sima laza menet volt, hamar leértünk. A parkolóban tettünk 3 kört mire kiválasztottuk a vélhetően optimális helyet. Rutinosnak mutatkozva betolattam két fa közé úgy, hogy a garázst fellógattam a két fa közti placcra, igy az orra nem lóg ki az útra. Apa azért segit mindig navigálni, de hála a nagy tükröknek és a tolatókamerának -ezért hál Imotepnek de főleg apának- nem nagy kunszt már.    Mellettünk nem volt senki, bal oldalt áll egy régebbi autó, de azt hittük lakatlan-másnap kiderült nem. Egy fiatal nagyon kedves srác lakik benne. Van motorja, autója, látszik ő itt él. A parkolóban az önkormányzat ingyenes lehetőséget biztosit a szürkeviz és a wc üritésére, illetve van egy csatornafedél rajta egy  csap ikonnal, és innen egy cső vezet ki-innen lehet ivóvizet engedni. Először a strand wcjéből hoztunk, de itt kényelmesebb és közelebb is van. Beparkolás után rendezkedtünk, és kisétáltunk a partra, nosza strandoljunk hát. A viz most hűvösebb volt mint ezelőtt pár héttel, ráják sem voltak, de a szelfit most sem hagytuk ki. Bár már félve teszem, mert érzem a lincshangulatot otthonról. Vki kiirta a tenerifei csoportban, hogy hozott pirospaprikát és vegetát, erre gyorsan lecsaptam, kiderült, hogy ők is itt vannak lakóval a parkolóban:-) kicsi a világ... Jól elbeszélgettünk, aztán mivel besötétedett ideje volt ágyba dőlni. Másnap reggel kipihenten ébredtünk, el is ugrottam futni ha már vizszintes itt a terep, mint később kiderült rossz döntés volt. Nyomorult lábaim kikészültek tőle, estére már alig tudtam menni. Sztem begyulladt mert a bütyköm sajog és lüktet folyamatosan, az ujjaim nem hajlanak és bedagadt... Kell nekem sportosnak álcázni magam... Délelőtt kikaptuk a brinyókat, és elgurultunk a Siam Malba ami egy nagy plázaszerű bevásárlóközpont. Gyönyörűen kialakitott szobros, szökőkutas placcok vannak,

két szinten, még óriás sakk is volt, -játszottunk is egy szokásos apaszarráver játszmát.

A boltban vettünk pár dolgot, és elindultunk haza a melegben. Tűzött a nap kegyetlen, de már kezdem megszokni. Eközben mellénkállt egy idős kedves házaspár öregecske lakókocsijukkal, nagyon cukik. Izzadtan, kitikkadva kipakoltuk a boltot, és elindultunk a playa felé hogy akkor majd estefelé tusolunk. Séta közben az embereket figyelve szomorúan konstatáltam, hogy itt nem olyanok mint északon. Jó jó tudom Rambla ki falu ezáltal közvetlenebbek, de még Puertóban is többen mosolyogtak vissza ... Itt senki bakker, kicsit olyan mintha otthon lennék. Megy fapofával maga elé meredve mindenki, ha rámosolygok mert megszoktam akkor sem mosolyognak vissza, a csalogatóemberek is csak olyan műkedvesnek tűnnek. Hiányzik az északi kedvesség ami feltöltött mindig. No mindegy, két napja vagyunk itt lehet hogy csak rossz napot fogtam ki. Az esti séta alkalmával-normálisabb rucit húztam a megszokott short helyett és bementünk ebbe a nagyon csecse szállodába. Gyerekek! Fantasztikus.

Igen kérem igy is lehet. Kacérkodtam a gondolattal, hogy itt is megnézzük napközben a medencét...:-) A part este lévén tele volt néppel, a kellemes hűvös mindenkit kivonz a szabadba. Rengeteg kisgyerekes csaalád, fiatal, idős egyaránt élvezte a sziget adta kellemes klimát. A strand kezdett kiürülni igy a tusoló is szabad volt. Mit ad isten a sráccal találkoztunk aki a tetkó csinálta apának. Ők siettek igy csak futó pár mondatra telt, de majd bepótoljuk. Jól esett a hideg tus a fullasztó meleg után, igy én felfrissülve sántikáltam tovább, hogy végre beváltsam igéretem apának és igyak vele egy sangriát. Sok helyen élőzene csalogatta a vendégeket, van egy Ir pub ahol egy selymesen karcos hangú hölgy énekel fent a korlátról,-hatalmas feelingje van- ide akartam beülni de mire odaértünk ők már végeztek sajnos. Majd máskor. Rengeteg módon próbálják szórakoztatni és ezzel kis pénzt keresni az itt élő emberek. Van aki szobor, van aki táncol, láttunk hullahoppozó csajt, zenészek, árusok, de van aki csak kiül egy kutyával, még felsorolni is nehéz mi mindent kitalálnak. Árultak egy gumis világitó, fellőhető játékot ami forogva mint egy kis angyal száll le-no persze ez kellett. Hazafelé jól elvolt a gyerek vele:-) Igaz nem sikerült annyira fellőnöm még mint az árusnak, de van időm gyakorolni. Jah igen -kutyák. Gyerekek! Itt egy kutya nem volt az albérletet kivéve - amelyik odajött vagy figyelt volna rám ha szólok neki. De komolyan. Rám sem bagóznak:-) hihetetlen. Lassan feladom  a próbálkozásokat. Pedig van egy két űbercuki. Hazaérve még volt feladat, meg kell tölteni a viztartályt, mert kiürült. Hordtunk bele pár kannával, majd folytatjuk holnap.

Szombaton nem terveztünk semmit. Esetleg bebuszozni a Siam Malba ahol apa papucsot venne, -képzeljétek ingyenes buszjárat van oda! De mivel reggel megkeresett egy munka Santa Cruzban, -juhhé- és egy magyar úr akik találkozni akartak mert nekik is ilyen terveik vannak mint nekünk igy nem mentünk. Nagyon jót beszélgettünk, söröztünk,  nagyon örülünk az ismertségnek:-) Délután kiballagtunk a tizenpár méterre lévő partra és hátha alapon nekiálltunk horgászni.

Végre jó élményekkel gazdagodott apa, hisz voltak halak, hullámok nuku, és még kapása is akadt csak valahogy nem akadtak meg a kis ravaszok. Sőőőt még egy rája is elúszott a part szélén. Több horgász és több strandoló és kutyás osztozott békében a partszakaszon.

Vittem magammal a handpant hátha tudok gyakorolni kicsit-még azokat a helyeket lesem ahol büszke magányomban bénázhatok. Azért az óceán zúgásával megvolt a feeling!

Estére a paprikás párral megbeszéltünk egy beszélgetést, igy 8kor lesétáltunk a beachre, és beültünk egy sangriára-háát nem vagyok elragadtatva tőle... maradok a colánál szerintem. Rengetegen nyüzsögtek a sétányon, valóságos tömegnyomor volt, ami kicsit nekem már sok volt, de ettől függetlenül olyan jól elhülyéskedtünk, hogy éjjel egykor értünk vissza a lakókhoz. Egyébként  megtaláltam az otthoni Kertész Évát-vagy ő talált meg engem- a paprikás csajszi detto megfelelője az otthoni barátosnémnak.

Mind kinézetben, mind stilusban, mind viselkedésben egy az egyben megegyeznek. :-) Aludtunk pár órát és már reggel is lett. Vasárnap piac van pár száz méterre tőlünk, igy elbattyogtunk együtt, aztán meg az ingyenes busszal a Siam Mallba a plázába. Apának sikerült pihe puha papuccsal gazdagodnia, addig mi nézelődtünk. Sakkozásra már nem volt idő, mert a busz indult vissza. Visszaérve kirántottam a gombát és a tököt, kimostam, úgy campiges módra, addig apa lesétált vacsira valót fogni-remélhetőleg. Estére még találkánk van a pár hónapra kijött ismerősökkel, aztán lazitani kellene mert ez igy hirtelen elég sűrűre sikeredett. Lassan határidő napló kell megint...

2022.10.31.-2022.11.01.

Halloween alkalmából vagy csak a zajos puertoi utcat nem birva elindultunk észak felé a kacsa fejéba mert itt adódott egy meló. A közelében lévő faluban terveztük a megállást, mert a célállomás meredeken lent van az óceánnál. Még nem tudom a Dög mennyit bir felfelé. 

Elkezdük az indulási protokollt végigvenni az összepakolás után. Minden ajtó biztonsági záras ez a menet közbeni kinyilást és törékeny becses tárgyaid kihullását hivatott megakadályozni. Belül a kihúzható fiókok szintén lezárhatóak. Az ablakokat menet közben célszerű bazárni mint oldalt mint fent, nehogy beessen egy stoppos, vagy nehogy másik autóst boldogitson ha magával szakajtaná. A garázsajtókat szintén zárni kell. Mikor úgy nézett ki minden frankó, én full lazán, apa még rágörcsölve ültünk a volán mögé és lazacsávóként készülődtem az induláshoz, amig apa a navigációt birta jobb belátásra. Öv be, index ki, és by by zajos parkoló. Lassan, lomhán lendült bele a "kicsike" de aztán kint a pályán már ő is élvezte hogy gurulhat. Kezdem megszokni a méreteit. Egy bajom van -a sebváltó rükverce. Az egyes mellett van, és eredetileg a sebváltón fel kellene húzni egy gombot és úgy rükvercbe tenni, de ennek ez nem működik, úgyhogy mindig figyelni kell hogy egyesben vagy rükvercben van e. Ugyanis aki nem tudná ez nagyon nem másodlagos momentum! Lazán gurultunk a pályán még zenét is kapcsoltam. Elkezdett szürkülni, még sötétedés előtt akartuk megkeresni a parkolót ahol erre a két napra letáborozunk. Ezután ugyanis go dél-Los Christianos. Nem messze a céltól már sasoltuk rutinos lakósként a terepet. Volt egy nagyon fasza kis parkoló de valami rejtéjes okból le volt zárva. Továbbhaladva egy körforgalomnál jobbra állt egy busz, és hely is volt bőven, igy bementünk, mint kiderült ez az északi reptér keritése. Megálltunk, én tátott szájjal ujjongtam a felszálló gépek láttán mintha az istenadta hülye még nem látott volna repülőt, aztán elkezdtük sasolni a még lehetséges helyeket.

Nem álltunk ott fél órája jött a biztonsági autó és mondta hogy blablablabla no possible. No a végét értve búcsút intettem a helynek és kutattuk tovább a megállásra alkalmas helyeket. Azt gondolnád hogy mi olyan nehéz ezen, nos elmondom egy 7 méteres kocsival nem olyan könnyű, mert nem jó az út széle, nem férsz be sehova, mindenhol lejt valamerre -nem kicsit. Jaaa és nincs hely. Vagy ezt már mondtam? Oh tényleg most jut eszembe -nincs hely... Karikáztunk a sötétben, aztán egy autópálya lehajtó mellett egy salakos parkolónak használt helyet találva jónak tituláltuk. Lejt, koszos, zajos, szemetes- ez utóbbit orvosoltam- de erre a két napra kibirjuk. Szerdán délelőtt meló után úgyis indulunk Chrisbe. Tilitoliztam kicsit, -ilyenkor apa navigál még kintről,-mert sehgy nem volt jó, aztán amikor kihoztuk a legtöbbet a helyből behúztam a kéziféket. Autó körbezár, beriaszt és alvás. Az elején még sasoltam ezerrel hátha vki be akar jönni, de aztán nem birtam sokáig.  Nem is volt zavaró az autópálya forgalma. Reggel fél 5 körül indult meg a nagyobb forgalom-megjegyzem fingom nincs hova mert ünnep van- és a szomszéd két kakasa. Már már Súron érzem magam. Vissza visszabóbiskoltam de 8 körül már szégyen lett volna visszaaludni igy elkortyoltam az apa által szervirozott kávét, aztán rendbe tettük a lakót, és nem birva a kinti szemét látványát zacskót húztam a fejemre, jaa bocs a kezemre és összeszedtem a szanaszét dobált mindenféle szart.

Még fáradt olaj és autógumi no meg egy kibelezett tv is volt. Egy kupacba raktam és mindjárt jobb lett a kedvem. 

Utána úgy döntöttünk felfedezzük a helyet. Hát a ramblai kedvesség sehol nincs. Monoton, városias légkör, feeling 0.

Találtunk boltot, felszerelkeztünk kenyérrel, de kár volt aggódni, még a pékség és a hiperdino -ez egy tesco jellegű bolt - is nyitva volt. Tettünk egy nagy karikát, hátha találunk jobb parkolót, de aztán minek hisz holnap úgyis továbbállunk felkiáltással visszamentünk hogy ebédet főzhessek. Kár volt egyébként eljönni Puertóból egy nappal korábban, hisz igy kimaradt egy plusz potyanap a medencében.:-) Tegnap is voltunk, már sokkal lazábban, mintha oda tartoznánk. Még tusolni is beugrottunk a fürcsi végeztével. Látom néhányan csóválják a fejüket de semmi rosszat és kárt nem okozunk ezzel senkinek csak fürödtünk a medencében és jóóóó igaz elfoglaltunk két napozóágyat. De mentségünkre sok napozóágyra kiteszik a törölközőt, mint egy foglalási jelképet, aztán egész délelőtt nincsenek is ott. Úsztam vagyis próbáltam, apa légzéstechnikára okitott, és felfrissülve távoztunk. 

Tudom, tudom rég hallattam magunkról. Az a nagy büdös helyzet, hogy nem nagyon történt semmi. Teltek a lazys hétköznapok. 28-án véglegesen kicuccoltunk az apartmanból, ezúton is köszönjük a 3 hónapot. Igaz az utóbbi pár hétben mióta megvan a Casa ott hédereltünk, de biztonságérzetet adott. Ott tusoltunk, mostunk és az akkukat töltöttük.  Sajnos mostanra realizálódott, hogy az e-bikoktól meg kell válnunk, mert a lakóban nem tudjuk tölteni az akkukat. Pedig nagyon a szivemhez nőtt. Mindegy,nézünk egy sima brinyót, és azzal tudjuk tovább csapatni. Időközben adódott több munkalehetőség is, aminek rendkivül örülök. Igy már apa sem olyan feszült, mert biz az utóbbi hetekben kezdett kicsit depis lenni. Lehet mégsem annyira neki való a semmittevés:-) Jaaa, megjegyzem, itt sokkal gyorsabban megy az idő. Felkelsz,-persze a helyiekhez méltó módon 9 körül,- megmosdasz, és már délután 4 is lett. Wtf? 

Eldöntöttük, hogy megvárjuk a szombatot, mert Ramblában 18. századi bulit rendeznek, aztán gurulunk át Puertoba. A fesztivál nem volt egy nagy durranás, volt egy pár hölgy és úr korhű ruhában,

szólt a zene, délután lövöldöztek, kirakodó vásár tette szinesebbé kicsit. Viszont ami nekem nagyon jó, hogy ha a faluban vmi buli van, hogy viszik a mandaláimat:-) 

Este feltettük a lakó hátuljára a péntekre elkészült gekko matricát, -őrületesen jól áll a Dögnek! :-) Űbercuki, imádom!

Aztán az este java részében a vezetni nem tudó sofőrök ki mit tudját néztük. Valami eszméletlen bénák sokszor. A kedvencem- elvileg van jogsija, kint a tanuló táblája, és persze hogy mellettem gyakorolgat... az ideg ver ilyenkor. Aztán lassan kiürült a parkoló, megint magunkra maradtunk a lámpafény alatt. Szeretek itt. Szeretem a helyi emberek kedvességét, és a falu bájos nyugalmát. Már már helyinek érzem magam.:-)  De sajnos menni kell, pedig olyan jól felfedeztük az itteni viszonyokat. 

Reggel kávé után összepakoltuk a dolgokat, ami borulhat vagy leeshet vagy összetörhet azt rögzitettük, -ezt még szokni kell- és nagy hévvel nekiindultunk . Beröffent  dizelgirl és go Puerto de la Cruz. A pályán sima ügy volt, most már magabiztosan és izgalom nélkül menővereztem a nagy batárt. :-)

Puertoban a parkolóban teljesen más, intimitás és romantika nélküli üres hely várt. Sebaj, majd keresünk Ramblához hasonló helyet. Megint befűtöttek, igy izzadságtól tocsogva kitaláltuk menjünk vhova fürdeni. És ekkor dobta be apa hogy menjünk abba a hotelbe ahol legutóbb megszálltunk, és ott fürödjünk a medencében. Háááát nem mondom hogy nem izgultam, meg voltam győződve róla, hogy mindenki engem néz és tudja hogy osonó vagyok...Láttam telefonálni egy nőt- nna mondom ezt biztos felhivta a recepciós és most minket figyeltet... áááánem vagyok pszihó...neeeem. Mondanom sem kell, bementünk, kisétáltunk a medencéhez, pont felszabadult két nyugágy, lepakoltunk és mentünk pancsizni.

Úszkáltam -persze idézőjelben kell érteni és jól esett a viz melegsége.  Kint leheveredtünk a napozóágyra,

és mikor felhevültünk ismét megmártóztunk. Ez az élet babocsai néni! A wcben még meleg vizes tusoló is van, és mosoda!!! wooow. 

Aztán apa menni akart hisz ő az óceánban szeret fürdeni... jah. látnotok kellett volna az arcát mikor a hideg viz általsimogatta alul. Mondtam én hogy az én verzióm a melegvizes medencével jobb volt. :-) Kifeküdtünk még és próbáltunk száradni a felhők mögötti napban, aztán visszabandukoltunk a lakóhoz. Este vacsivadászat és alvás, mert holnap este indulunk egy munka miatt egy közeli kisvárosba. 

2022.10.08.

Lassan lakjuk be a Kislányt.

Minden éjjel itt alszunk, független attól hogy az apartman még október végéig itt van. Reggel kávé, óceán kilátással, balra az autótól pálmafa, mi kell még. Mondjuk itt ebben a parkolóban az éjszaka főleg a péntek szombat nagyon zajos. Én alig alszom ezen a két napon, mert az autók jönnek mennek, és persze nekem tudnom kell hogy nem e az én autómból kell nekik valami...hahaha jójó tudom még pszihopata vagyok voltam és szerintem leszek is. Bár mint sok mást remélem ezt is elhagyom egyszer. Apa édesdeden horkolt egész éjjel baromira nem zavarta semmi. :-)  A cuccok java már bent van az autóban, igy az elpakolás is lassan meg lesz. Az ágyamról való lejövetel egyészt a hely szűke miatt, másrészt a létra meredeksége miatt jó buli. Csak háttal tudok a létrán lesétálni, ehhez az ágyon hasra kell vágnom magam, jobb lábam kinyújtva tapogatózni az első létrafok után, ha megvan örömujjongással melléhúzni a bal lábam és letotyogni rajta nyuggeresen. Igen ám de én rendelkezem nőstény függelékekkel melyek feszt az ágyon akarnak maradni, és az utolsó pillanatban zuttyannak utánam. Nem röhög -együttérez. !!! A cumi akkor van amikor nem nézem meg, hogy a létra kiakadt e a helyéről és úgy próbálom előadni lefele utamat. Egyszer úgyis hanyatt zakózok de no para -jobb oldalt a kanapé bal oldalt az asztal tompitja a puffanásom. Fiatalon még nem foglalkoztam volna holmi létrával simán leugrottam volna de ilyen rozsdás alkatrészekkel már ezt nem adom elő. 

És képzeljétek már tudok enni rendesen. A majdnem 4 hetes fogfájásom amiből 2,5 pokol volt teljesen elmúlt.  Érzem hogy gond van a kérdéses rágóeszközzel, de nem fáj. Juppiiii. LÁtjátok? Szépen minden rendeződik. A fájdalom meglétekor berendeltem jó adag cataflamot Mo.-ról egy imádnivaló ismerőstől, amit egy nagyon kedves Úriember immár második alkalommal fáradtságot nem kimélő módon kihoz nekem. Ezúton is örök hálám és ezer köszönet Mindkettőjüknek!!!! Kezdem látni vannak még jó emberek ! 

Apa viszonya az itteni dolgokhoz még képlékeny. Ugye ő csak jött mint egy utánfutó, és emiatt kicsit lelkiismeretfurdalásom is van, mert látom nem érzi jól magát még teljesen. Mindenen aggódik, stresszel, ki lett mozditva a komfortzónájából, és ez baromira zavarja. Ő nem az a fajta ember aki erre vágyott feltétlenül. Ahogy ő mondta jött utánam. Halvány elképzelése volt arról mit vár az élettől, mi az amit nem és mi az amit szeretne. Nem dobja fel mint engem az adott váltás, a hely varázsa, mert ez csak nekem volt fontos, mondhatni létszükséglet. Ő követett, és ezért hálás vagyok, de ha nem találja meg azt az utat -vagy legalábbis ösvényt- mint én akkor bajok lesznek szerintem. Engem egyáltalán nem zavar a hely idegensége, a nyelv hiánya, vagy az-úristen itt mit hogyan kell intézni, stb. Valahogy teljesen természetes hogy ebben a közegben vagyok és természetes a körülöttem lévő dolgok összessége is. Ő már nem ilyen. Túlaggódja a helyzeteket, pillanatnyi történéseket,ami nem feltétlen baj, de sokszor nem kéne... Remélem belerázódik érzelmileg és élvezni fogja szabadon az életet. Amúgy ez baromira érdekes, mert még otthon ő volt aki arra buzditott, hogy le kell tojni mindent és nem felvenni a hülyeségeket. Erre tessék. Most ő csinálja ugyanezt. Egy évvel ezelőtt kezdtem hozzáállást és szemléletet váltani az élet dolgaiban. Ajánlom mindenki figyelmébe Louise Hayt! Youtubon fent van. Nagyon hasznos volt, és nagyon jól működik. Most erre próbálom őt is rávenni, de mint tudjuk ha valaki nem akar akkor nem fog változni. Pedig nálam működik és ezt ő is látja nap mint nap. Én már sokszor csak mosolygok mikor adott dolgok -pl egy egyszerű kártyajáték- szépen a kimondott óhaj után teljesülnek. Már már boszorkánynak érzem magam -de nem ez csak az univerzum. :-)

Szombat lévén jó kis rántott csirkecomb és hagymás krumpli volt a menü, előtte lencselevessel. Már kezdem megszokni az itteni hozzávalók mássága miatti izkülönbségeket. Utána tespedés, hisz hova is rohanjunk. Bár ezt a kaját le kell mozogni, úgyhogy ha nem is bicó de séta lesz mindenképp. Tegnap kitaláltuk, tekerjünk el a szomszéd falu boltjába és a barkácsboltba is wd 40ért. Aztán az ellenkező irányban lévő Los Realejos mert ott meg valami elektromos bolt van ahol 12voltos akkut akart venni apa a tolatókamera beszereléséhez. Itt futottunk bele ebbe a szoborba.

A jóédes anyját elszidtam minden szentnek mert olyan meredek emelkedőt kellett megmászni és még tolni is a nem könnyű brinyót, de az aznapi bolognait legalább ledolgoztuk. 

No sziasztok! Tudom tudom rég hallottatok felőlem. Ezer dolgunk és stresszelnivalónk akadt, ezért nem volt már energiám sajnos ecsetelni a történéseket. De most itt vagyok. 

ÉÉÉssss dobpergéééés ....ennek is eljött az ideje. Megvan az otthonunk. 

A múlt hét a kiválasztott Drágaszágunk -szó szerint :-)- ügyeinek fényében zajlott. Először előleggel lefoglalóztuk, miután eldőlt ő a befutó. Az eladónk -Fabricio-rettentő kedves és segitőkész volt egész idő alatt, bár mondhatjátok ez az érdeke. Ezt cáfolandó elmondom, hogy eljött velünk az irodába hogy segitse az átiratást, pedig ez nem lett volna dolga. A másik lakóautó kereskedőkkel ellentétben vette a fáradtságot, és centiről centire megmutogatott mindent és elmagyarázta mi hogy működik. Kétszer is. Úgyhogy le a kalappal előtte. A vásárlást megelőző hetekben is türelmesen válaszolgatott massangeren feltett kérdéseimre. Félig angolul, félig kézzel lábbal, de megértettük egymást. Szinte naponta lent voltunk Candellariában, -ehhez megint autót kellett bérelni- és nézegettük, barátkoztunk vele. A foglaló átutalása után ismét izgalmakkal teli napok jöttek mert a pénz 2 nap után érkezett meg hozzá. Mikor megkapta elkezdte megirni az adás vételi szerződést, és pénteken már mentünk is elintézni az átirással együtt. Apa eddigre elintézte hogy gyorsutalással átmenjen a vételár, igy a miatt sem kellett már idegeskedni. Eközben próbáltunk bankszámlát nyitni. Uram online megcsinálta, de még be kellett menni a bankba élesittetni.No ez már nem sikerült, mert csak rezidensek nyithatnak igy számlát. A nem rezidenseknek is lehet ugyan számlájuk, de havi 85 euroba kerül. Úgyhogy ez az út bukta volt. Azért stresszeltünk rajta mert nem volt biztos, hogy a biztositást ki lehet e magyar számláról rendezni. Mint később kiderült igen. No de ez sem ment egyszerűen. Online próbálkoztunk ismét, de itt meg a rendszer nem találta ezt az autótipust. Apánk már túl volt 3 nagy és 2 kisebb infarktuson, hiába nyugtattam. Full lestresszelt. Mondjuk itt már én is. Aztán megkérdezte a tetoválást készitő srácot, aki köztudottan ilyennel is foglalkozik, hogy nem tudna e segiteni. Hát persze hogy tudott:-) hétfőn már el is jött velünk, segitett forditani és intézni a biztositónál. Meg is lett pikk pakk, és hál istennek nem annyi mint ami online kijött, úgyhogy minden jó ha a vége jó... de nincs vége. Hiszen birtokba vehető és útra tehető a "kicsike". Basszus és most esett le hogy igen nekem kell vezetni -tolatni kanyarodni manőverezni- ezt a ba----ott 7 méteres monstrumot. Igaz volt már szerencsém kisteherautóhoz, de szerintem ez hosszabb. Kedden visszavittük a bérautót Puertoba, és buszra pattantunk mondván elhozzuk a Kicsikét. Átszállással pikk pakk ott voltunk, a gyomrom akkora volt mint egy borsószem, a seggembe meg zabszem sem fért volna fel -annyira izgultam. Meg voltam győződve hogy nem fog elférni az úton... Persze buszok is járnak az útvonalon ahol jönnünk kellett, de ez biztos nem fér el. A kiállástól is tartottam, mert egy meredek salakos helyről kellett kiállni. A rükverc ott van ahol az egyes, igy mér meg kell szokni nehogy felcseréljem őket. A nagy tömeg miatt elég lomha, meg kell szokni hogy nem pattan mint az eddigi kisautók. Szép 70-90 es tempóval eltotyogtunk Rambláig, de menet közben még nem hagytak stresszmentesen-a tank vészesen fogyóban volt. Aztán a lámpa is kigyulladt. Akik ismernek tudják, hogy ha fél alatt van a tank akkor én már izgulok hogy kifogy a benzin. Egy kivillanó tanklámpa felér egy szivenszúrással. Hál'Imotepnek elértünk Rambla előtt a kútra, beszuszakoltam a lakót a kútoszlophoz, és jóllakattuk. hHuh hatalmas kő-mit kő-  szikla esett le rólam. Az biztos, hogy meredek részekre nem szeretnék menni vele mert nem tűnik túl combosnak. Jó mondjuk az autópályafelhajtónál szerintem véletlen 3asban próbáltam indulni egyes helyett igy lehet ezért volt lassú:-) De mentségemre első út első ilyen 7 méteres autó. 

Szóval megvan a CASA NUEVA VIDA. Már a tábla helye is megvan, és este be kell tartanom az igéretem miszerint a tenerifei otthonunkban felbontjuk a tenerifei bort és azzal koccintunk. És ez is eljött. Köszönöm az Univerzumnak.

Egy kis ráadás : hétvégén lent voltunk Los Christianosban és még mindig ott vannak a ráják! Úgyhogy a bakancslistáról kipipálva a rájákkal úszás és a rájasimogatás, mert hogy ez is sikerült!!!:-)))Jupppééééé

Puha, selymes vagy inkább bársonyos tapintása van. Imádom. ÉÉÉs hatalmasak. 1-1,5 m átmérőjűek! Fantasztikus élmény és látvány! Végre ezt apa is élvezte már. 

2022.10.05.

Túl vagyunk az első éjszakán. Nem mondom hogy kipihent és kisimult vagyok. Éjjel minden apró neszre felriadtam- szerintem nem is aludtam csak csukott szemmel vártam mikor kell kinézni az ablakon és denevérfülekkel sasolni ki az az elvetemült aki be akar jönni. Már láttam lelki szemeim előtt azt a szerencsétlent aki ezzel megpróbálkozik és törött orral és egyéb testrészekkel örül, hogy elkúszhat hason-merthogy ép lába sincs ami vinné. Nem is tudom mi lenne a jobb ha több lakós közt állnánk és el kellene viselni a "szomszédot" vagy igy egyedül de parázva. Az országkat járó lakósok nagyon sok rossz dolgot mesélnek. pl. Altatógázt befújnak és úgy rabolnak ki...Itt a szigeten remélem nincs ilyen elvetemült mert nagyon magas sziklák vannak ahonnan baromi nagyot lehet ám esni...Voltunk kicsit bevásárolni kellett a konyhába fürdőbe egy két apróság ami komfortosabbá teszi a létet. A kocsi nagyon szép állapotban van, javitani csinositani való nincs rajta. A holmik elpakolása már nagyobb fejtörés. Még igy is sok a dolog amit hoztunk, főleg a ruhanemű. Elkezdtem szanálni, már lassan egy ikeás big bagnél tartok és még nincs vége! Borzasztó mi felesleges cuccot felhalmoz az ember magának. Az ágyak kényelmesek, bár apa második reggel már panaszkodott hogy fáj a háta.. Külön alszunk, mert külön ritmusban alszunk el és kelünk. Engem meg baromira idegesit apa motoszkálása amikor én még aludni akarok. Én a fülke felett, az alkovban, apa hátul. Az alkov kicsit alacsonyabb, hátul nagyobb a tér, igy jobb is hogy drága másik felem ott tanyázik. Este a tévét még be be kapcsolom, de próbálok leszokni erről is. Tök jó mert van vagy 30 csatorna és rádió is rajta. A viztankokat valamikor elmegyünk feltölteni és akkor már 100 %-osan tudunk működni. Kiváncsi leszek a tusolóra. A wc szuperül működik, igaz még csak kicsi dologra használtuk. Az ablakokon külön szúnyogháló, sötétitő roló és plusz függöny is őrzi az intimszférát. A tetőablakokon szintén roló és szúnyogháló. A tetőn a napelem kicsit abszurd módon a bal oldalra került, mig a létra a jobbon van, igy a napelem letakaritása pl egy Calima után elég guzmis, de vettünk teleszkópos ablakpucoló micsodát és azzal már meg lehetett oldani. A garázsban az elpakolásra sok tárolóhely van, de a véglges elrendezést a két bicigli bentléte határozza meg majd. Hát mára ennyi. Jövök a továbbiakkal...