2022.10.08.

Lassan lakjuk be a Kislányt.

Minden éjjel itt alszunk, független attól hogy az apartman még október végéig itt van. Reggel kávé, óceán kilátással, balra az autótól pálmafa, mi kell még. Mondjuk itt ebben a parkolóban az éjszaka főleg a péntek szombat nagyon zajos. Én alig alszom ezen a két napon, mert az autók jönnek mennek, és persze nekem tudnom kell hogy nem e az én autómból kell nekik valami...hahaha jójó tudom még pszihopata vagyok voltam és szerintem leszek is. Bár mint sok mást remélem ezt is elhagyom egyszer. Apa édesdeden horkolt egész éjjel baromira nem zavarta semmi. :-)  A cuccok java már bent van az autóban, igy az elpakolás is lassan meg lesz. Az ágyamról való lejövetel egyészt a hely szűke miatt, másrészt a létra meredeksége miatt jó buli. Csak háttal tudok a létrán lesétálni, ehhez az ágyon hasra kell vágnom magam, jobb lábam kinyújtva tapogatózni az első létrafok után, ha megvan örömujjongással melléhúzni a bal lábam és letotyogni rajta nyuggeresen. Igen ám de én rendelkezem nőstény függelékekkel melyek feszt az ágyon akarnak maradni, és az utolsó pillanatban zuttyannak utánam. Nem röhög -együttérez. !!! A cumi akkor van amikor nem nézem meg, hogy a létra kiakadt e a helyéről és úgy próbálom előadni lefele utamat. Egyszer úgyis hanyatt zakózok de no para -jobb oldalt a kanapé bal oldalt az asztal tompitja a puffanásom. Fiatalon még nem foglalkoztam volna holmi létrával simán leugrottam volna de ilyen rozsdás alkatrészekkel már ezt nem adom elő. 

És képzeljétek már tudok enni rendesen. A majdnem 4 hetes fogfájásom amiből 2,5 pokol volt teljesen elmúlt.  Érzem hogy gond van a kérdéses rágóeszközzel, de nem fáj. Juppiiii. LÁtjátok? Szépen minden rendeződik. A fájdalom meglétekor berendeltem jó adag cataflamot Mo.-ról egy imádnivaló ismerőstől, amit egy nagyon kedves Úriember immár második alkalommal fáradtságot nem kimélő módon kihoz nekem. Ezúton is örök hálám és ezer köszönet Mindkettőjüknek!!!! Kezdem látni vannak még jó emberek ! 

Apa viszonya az itteni dolgokhoz még képlékeny. Ugye ő csak jött mint egy utánfutó, és emiatt kicsit lelkiismeretfurdalásom is van, mert látom nem érzi jól magát még teljesen. Mindenen aggódik, stresszel, ki lett mozditva a komfortzónájából, és ez baromira zavarja. Ő nem az a fajta ember aki erre vágyott feltétlenül. Ahogy ő mondta jött utánam. Halvány elképzelése volt arról mit vár az élettől, mi az amit nem és mi az amit szeretne. Nem dobja fel mint engem az adott váltás, a hely varázsa, mert ez csak nekem volt fontos, mondhatni létszükséglet. Ő követett, és ezért hálás vagyok, de ha nem találja meg azt az utat -vagy legalábbis ösvényt- mint én akkor bajok lesznek szerintem. Engem egyáltalán nem zavar a hely idegensége, a nyelv hiánya, vagy az-úristen itt mit hogyan kell intézni, stb. Valahogy teljesen természetes hogy ebben a közegben vagyok és természetes a körülöttem lévő dolgok összessége is. Ő már nem ilyen. Túlaggódja a helyzeteket, pillanatnyi történéseket,ami nem feltétlen baj, de sokszor nem kéne... Remélem belerázódik érzelmileg és élvezni fogja szabadon az életet. Amúgy ez baromira érdekes, mert még otthon ő volt aki arra buzditott, hogy le kell tojni mindent és nem felvenni a hülyeségeket. Erre tessék. Most ő csinálja ugyanezt. Egy évvel ezelőtt kezdtem hozzáállást és szemléletet váltani az élet dolgaiban. Ajánlom mindenki figyelmébe Louise Hayt! Youtubon fent van. Nagyon hasznos volt, és nagyon jól működik. Most erre próbálom őt is rávenni, de mint tudjuk ha valaki nem akar akkor nem fog változni. Pedig nálam működik és ezt ő is látja nap mint nap. Én már sokszor csak mosolygok mikor adott dolgok -pl egy egyszerű kártyajáték- szépen a kimondott óhaj után teljesülnek. Már már boszorkánynak érzem magam -de nem ez csak az univerzum. :-)

Szombat lévén jó kis rántott csirkecomb és hagymás krumpli volt a menü, előtte lencselevessel. Már kezdem megszokni az itteni hozzávalók mássága miatti izkülönbségeket. Utána tespedés, hisz hova is rohanjunk. Bár ezt a kaját le kell mozogni, úgyhogy ha nem is bicó de séta lesz mindenképp. Tegnap kitaláltuk, tekerjünk el a szomszéd falu boltjába és a barkácsboltba is wd 40ért. Aztán az ellenkező irányban lévő Los Realejos mert ott meg valami elektromos bolt van ahol 12voltos akkut akart venni apa a tolatókamera beszereléséhez. Itt futottunk bele ebbe a szoborba.

A jóédes anyját elszidtam minden szentnek mert olyan meredek emelkedőt kellett megmászni és még tolni is a nem könnyű brinyót, de az aznapi bolognait legalább ledolgoztuk.