2022.11.11.

Az elmúlt napok mozgalmasan teltek. Mindig akadt vmi menni vagy tennivaló. Elbuszoztunk Chafirasba a bicigliboltba felmérni mi kapható mennyiért, aztán az autósboltba az ismételt töltőkeresés és tartóbak vásárlás miatt, ikeába matrac miatt, illetve a Panda Bazárba-ez egy nagy kinai áruház ahol mindent is lehet kapni. Hát ez nem volt sétagalopp, mert autó nélkül több kilóméter került a lábunkba, közelitette a 20.000 lépést. Ráadásul meleg volt, ez méginkább nyűgössé tette a helyzetet. Ráadásul aznap estére hivatalosak voltunk vacsira a 8 kmrre lévő városba. Szóval ez a nap úgy nézett ki, hogy  reggel elbuszoztunk Chafirasba, délután 4 re értünk haza, tusolás, és indulás vissza a buszpályaudvarra mert 5re vártak minket. Mondanom sem kell hulla fáradtak voltunk, ráadásul az én lábam 2 cataflám  ellenére is borzasztóan fájt. Az esti vacsorameghivás a kellemes társasággal viszont kárpótolt mindenért. Eszményi sült halat készitett a ház asszonya Canári krumplival. Jól elbeszélgettünk, közben a ház ura volt oly kedves és felajánlotta, hogy a bicó akkuit feltölthetjük náluk amig ott vagyunk. Ezer hála és köszönet ezúton is. Mondták hogy tusoljunk, meg mossunk ha akarunk, de ezt már nem fogadtuk el hisz igy is kellemetlen kicsit. Nagyon kedvesek és közvetlenek, itt szoktak nyaralni. Másnap reggel kelés, és szintén busszal go a messzi távolba-az egyik itt lakó magyar párnak van eladó bicója, mindenképp le kellett chekkolni. Playa Paraiso volt az uticél, itt egy csodás apartmanházban néztük meg a drótszamarat. Nem rossz, csak kicsit nagy nekem. Ez elgondolkodtatott minket, költeni is kell rá, de megegyeztünk a vételben. Majd jövő héten elhozzuk vhogy. A házban ahogy jöttünk mentünk több emberbe is belebotlottunk, senki nem köszönt vissza. Jah, igen én köszöntem rá mindenkire, és semmi reakció. Ez kissé kiverte nálam a biztositékot, mert itt nem ehhez vagyok szokva. Az északiak határtalan kedvessége és közvetlensége után ez a mérhetetlen közöny mellbe vágott. Mint Magyarországon... Próbáltam túltenni magam ezen, egy biztos, erre a környékre még véletlen sem jövünk. A visszafele buszra várva megszólitott angolul két pasi, a busz káryta után érdeklődtek, egy mondat után rákérdezett ti magyarok vagytok? Höjj nanáá. Jól elbeszélgettünk, a buszozás fortélyait megpróbáltuk átadni. Aztán go haza, és megegyeztünk, hogy most pár napig sehova és senkit nem akarunk látni:-) Tömény volt ez igy és nem a jobbik fajtából ahogy egy kedves volt szomszédunk mondaná. Csütörtök délután végre kimentünk a beachre mert kezdünk kifakulni igy télen. Jah gyerekek! Itt a naptár szerinti tél, ezek kötött pulcsiban, melegitőben járkálnak. Láttam sálban, csizmában is nőket. 23-29 fok van. Nem normálisak! :-) A strandról hazafelé az egyik kuka mellett egy vadi új széket találtunk, két párnával, ezt felmarkolván battyogtunk tovább. Itt sokszor van az hogy megveszik a nyaralók a dolgokat, és mivel a repülőn már nem tudja hazavinni, kidobja. No ez a szék is igy járt. Egy karc vagy porszemcse nincs rajta! Úgyhogy köszönjük! Már csak egy asztal kellene... Péntek reggel mivel korán keltünk -3 kor- a 7 órakor nyitó mosodába elcuccoltunk, két teli hátizsákkal, plédek, ágynemű, törcsik, ruhák, stb és még nem kelt a nap mi már kiteregettünk otthon. A szomszédok biztos örültek a korai mozgolódásnak, úgyhogy ezúton is bocsi. Másnap egy vadi új úszórudat találtunk ezt is előző nap kértem, mert az ablaktörkő lapátra téve megvédhető a lapát gumi az uv-tól. Nos ezt is köszönjük. Délután egy csodálatos 4 árbócos vitorlás állt be az öbölbe, azt csodálta és fotózta boldog boldogtalan.

Sőőőt én is. Esténként sétálunk néha beülünk vhova, nézzük az sokszinű emberáradatot mely ellepi a kellemes hűs levegővel átitatott sétányt. Az esti naplementék varázslatosak. Vörösben, rózsaszinben, lilában, és a kék összes árnyalatában úszik a horizont és az ég, a végtelen viztömegen pedig remegve tükröződik mindez. Szó és kép nem adja vissza a libabőrös látványt, ezt látni kell! A mostani szomszédaink tüneményesek. Egy fiatal spanyol pár, bűbájosan kedves természetük mindig felvillanyoz. Pedig kézzel lábbal értjük meg egyenlőre egymást, ők próbálnak spanyolul és angolul is, igy van lehetőség fejlődni mindkettőben. Most egyenlőre ennyi, nemsokára jövök a mit is csinálunk, hogy élünk a lakóautóban.