2022.09.06.

Délelőtt megpróbálkoztunk az első pecánkkal. Apa felvértezte magát a kellékekkel és bicóra pattanva nagy arccal legurultunk a partra. Nos itt jött az első meghökkenés, mert a hullámok akkorák voltak mint a Moby Dickban. Sztem amióta itt vagyunk nem volt ilyen erős hullámzás. De hát a lelkesedés hajt előre alapon apa csakazértis kipróbálja mondván lássuk mi hogy működik a vizben.  Speckó, helyi trutymót vett a horgászboltban,

mert itt mindenki ilyennel horgászik. Szereli össze lelkesen a cuccot, én meg támogatom tevékenységét-leülök a part szélére a betonkorlátra.

Alattam 5-6 méter mélyen nyaldossa a sziklákat a viz, és a kicsapó hullám lágy sós permetfelhővel terit be.

Ha megnyalod az ajkaid olyan sós, hogy már csak a mekis sültkrumpli hiányzik mellé. Nekivetkezem és felkinálom hab testem a napnak. Hál istennek ilyenkor nincs senki, úgyhogy feszithetek fogyatkozó hájamban. Újdonsült horgászunk nem lanyhult lelkesedéssel dobálja be és húzza ki a horgot.

Felslattyogok a lépcsősoron, fent egy kis kápolna áll a szikla szélén,

pazar panorámával.

Betolok arcomba egy fagyit, és mire visszaérek látom apa pakol össze. A hullámok egyre csak nőnek, igy mivel már az úszót sem látni a habokban, be kell látni hogy mára ennyi volt a próbálkozás.

Majd este folytatjuk.