2022.09.18.
Végre egy anyázás nélküli kellemesen elfáradtunk napot tudhatunk magunk mögött.
Délelőtt felnyergeltünk a vasparipánkra, és nekiindultunk a messzi ismeretlennek persze behatárolva az 50 kmt ami az akkuk hatótávja apa segge alatt. Mert nehogymár tolnia kelljen csórikámnak megint hazafele... Bár az ő brinyóján van egy gombocska ami séta közben viszi előre a kétkerekűt, no én emelkedőn felfelé szoktam is szidni a le és felmenőit-merthogy az enyémről lemaradt ez a szösszenet. Lazán mint egy helyi begurultunk a Playa de San Marcoshoz,
ez fentről szép, de le a strandra már gyalog kellett volna menni igy kihagytuk merthogy a bringákat nem hagyjuk fent. Persze lőttünk szelfit,
jobbra az óceán, balra a Teide csúcsa szemérmesen elbújva felhőszoknyájában.
Ok pipa menjünk a csába, mondtuk mint a filmben. Aztán egy sörnyi pihi után hát mi az nekünk ugorjunk már fel a sárkányfához-Drago Millenário-ha már itt vagyunk. Konkrétan 10 percre voltunk tőle. Igaz most be nem mentünk, de kintről is remekül látszik. Bájos kis utcácskákon tekertünk, ahol csodás kapuk rejtették az ottlakók titkait.
Egy park van a Drago park mellett, ami kirakodóvásárnak adott helyet, -no ez már tényleg az volt nem úgy mint a tegnapi. Feldiszitve-persze vmit megint ünnepeltek- áranyas fák alatt kinálták a kézművesek portékáikat mosolyogva rádköszönve.
Persze rámjött a para mert apa csak úgy ott akarta hagyni a bejáratnál a szamarakat, mondván ki vinne el két ilyen böszme jószágot. Nagy nehezen és dupla lánccal körbe és egymáshozrögzitve indultam a körjáratra, de láttam lelki szemeim előtt, ahogy kifigyelik mikor távozunk, és gyorsan a hátukra kapva elvágtatnak a két 70 kgos szerkezettel. Még le is fotóztam, hogy a rendőröknek meg tudjam mutatni hol és miként álltak egymás mellett az eltulajdonitott Drágaszágaink. Nem röhög!
Apa persze -és most látom ti is- csak röhögve csóválta a fejét. Jóóóóvan én ilyen pszihó vagyok. Kéteszer is körbejártuk a piacot, nagyon békés hangulata volt a parknak.
A harangot feszt verték biztos csak a mi tiszteletünkre-ja nem- vmi mise lehetett bent.
Persze szelfi kellett Őfőméltóságával is.
A park korlátján kihajolva egy pillangó park hivogatott, előcsalta régi emlékeim mikor Budapesten voltunk egy ilyenben. Sajnos sóherek voltunk és 8.5 euróért per kopf nem mentünk be.
Visszafelé az egyik srác árusnak olyan megnyerő és pozitiv légköre volt hogy megálltunk,
és apát már hivta is az egyik portékája, igy szert tett egy karkötőre. Egyből összerezegtek, úgyhogy boldogan gurultunk immár home irányába. Gyönyörű zöldségesbódéba botlottunk útközben, itt nem birod megállni hogy ne vegyél valamit. Mivel fittek és kemények vagyunk no meg az akkuban van még kraft igy továbbsuhanva a Barranco de Ruiz pihenőnél -ami egyébként kedvelt piknikhely- ettünk ittunk, lazultunk tovább. Aztán mivel láttuk apály van leszáguldottunk-70-nel- a Las aguashoz, ahol kedélyesen áztatták a helyiek a hátsó fertályukat,
mig páran szigonyhalásztak nem messze a parttól. Délután 3 lévén azt várná az ember hogy kicsit csappan a hőség de még mindig baromi meleg volt, igy fürdés hijján felhúztuk magunkat az emelkedőn és ma kivételesen kellemesen elfáradva értünk haza. Még sok ilyen napot. És ne feledjétek! Mozogjatok valamennyit én mondom tényleg jól esik. Csak neki kell indulni!
