2022.09.21.

ANAGA-babérerdők

Most körültekintőbben csomagoltam mint tegnap a Teidére. Melegitő felső, szendvics, védőital, váltócipő, egy jó férj kisérőnek. Szürke benzinegerünkkel hamar a pályán voltunk, ahol kisebb dugóba kerülvén türelmesen élveztük a lehúzott ablak előnyeit. Aztán -ismét kanyargós szerpentin úton haladtunk célunk felé. Dús vegetációval köszönt ránk az Anaga Nemzeti Park. Ahogy felfelé haladtunk, kicsit olyan volt mint Magyarországon a Pilis. Összehajló fák árnyékolták be az utat a tűző nap elől. Megadta az alaphangulatot mondhatom.:-) Itt is kilátók sora szegélyezte az utat, biztonságos leállókkal, pihenőkkel.

A kilátás, hááát pazar! A hegyvonulatok zöld oldala békésen terült el alattunk.

180 fokos kanyarokban itt sem szűkölködtünk, néhol az úton épphogy elfért a két autó, úgyhogy rallysoknak mondom csak türelem. Hosszas kanyargás és meg megállás-fotozás után megérkeztünk, a helyi tűzoltók mentőalakulat kocsija zárta el a befelé vezető ösvényt,

és bent is álltak még ketten illetve egy parkőr autó. Vagy gyakorlatoztak, vagy mentettek valakit, nem tudni. Amint meglátod a kivájt folyosót a több méter magas falban tetején a fákkal melyek összeborulnak feletted, valahogy más bolygón érzed magad.

Az egyik srác még el is kezdte dúdolni a stra wars zenéjét. Igen olyan mint ahol Yoda élt amikor Luke felkereste. Van a helynek egy furcsa érzést keltő rezgése. Nem rossz, csak furcsa. Ha a túristák nem nyüzsögnek, átható csend tapasztalható. Bogárzümmögés, madárdal is csak elvétve hallható. Az összes fát egy moha vagy zuzmószerű növény boritja körkörösen mindenhol,

úgyhogy itt nehezen mondod meg ez alapján, hogy merre van észak. Alant pedig páfrányhadsereg takarja a földet.  

Következő megállónk megint egy kilátó,

ahol törpe méretemnél fogva nem tudtam a mélységről és a panorámáról képet csinálni, mert az alulról növő bokrok, fák belelógtak a képbe. Ezért fogtam és felálltam a párkányra a korlát szélére, igy már jó fotósszög lett, de ettől meg apa kapott kisebb hiszti és infarktusrohamot. Megszokhatta volna már 27 év alatt, de mindig ezt csinálja. Innen még a főváros Santa Cruz is látszott.

Lefelé a Cruz del Carmennél is megálltunk,

de a fenti kilátótól sokkal szebb volt a látkép mint innen. A parkolónál a hulladék műanyagból vki összeállitott egy fali csótányt.

Innen is rengeteg túristaútvonal megy szerte az erdőkben, lovas, gyalogos egyaránt.

Az egyiken fapallón haladtunk befelé az erdőbe melynek átható csendje és békéje egyből ránk szállt.

Ennek a helynek fantasztikus aurája van. Csak állsz, nézed a fákat, szivod a friss üde levegőt és óhatatlanul elkezdesz elmélkedni. Nem a bevásárlólistán, nem a gyerek szakadt gyatyáján, hanem sokkal mélyebb, ősibb dolgokon. Aztán ahogy beljebb csusszantunk -szó szerint mert innen már nedves, kissé agyagos talaj igencsak csúszós túrabakancs nélkül-

apa viccesen az egyik filmből idézve megjegyezte: No ez is pipa menjünk a csába.

Mindenesetre ne hagyjátok ki ha Tenerifére jöttök!