2022.11.14.
27 fok napsütés
Hát igen ez a 25-27 fok ha kint állsz a napon jóval melegebb. Ma is dőlt rólunk a viz, ( főleg az én pórusaimból de ezt már megszoktuk) nem győztük visszapótolni de olyan volt mint egy mission impossible. Fent töltöd be, de mindenhol máshol 3szor annyi dől ki belőled. Ezt megtetézve délidőben tűző napon még biciglizni is kellett. Na de ne szaladjunk előre. Reggel kellemes hűvösben és még itteni mércével viszonylag korán kivettem az ebikot és elgurultam a nem messze lévő felnőtt játszótérre. Neeem piszkos fantáziával megáldott barátaim, nem kell semmi olyanra gondolni, ez a tereken lévő sporteszközökre értendő. Gyúrtam kicsit, -ezt értsd úgy hogy végigpróbáltam pár sorozattal mindegyiket. Közben ébredezett a nép, egyre többen jöttek le az utcára és a sportpályára is. Ezt egyébként imádom itt. Rengeteg- de tényleg rengeteg ember és legfőképp az idősebb korosztály sétál, joggol, jógázik, fut, tornázik valamilyen formában-gondolom ahogy a testük engedi. Nem tesped, sir sajnálkozik, hanem kijön, élvezi a napot az óceánt és mozog! Respekt. Szóval csatlakoztam eme népes táborhoz, és jól esett. A futást már sokadjára erőltettem de még sok a malackaháj a csontjaimon igy azt egyenlőre kiváltom a bicóval és eme reggeli mozgással. Mikor végeztem, visszaérvén lebeszéltem az új játékom egy bicó elhozatalát. Tizenpár kilóméterre van tőlünk, úgyhogy busszal elmegyünk, és onnan hazatekerek ha...Ha le tudjuk ott vágni a bicigli nyergének csövét, merthogy nem tudok ráülni leengedett állapotban sem, olyan magas. Tikkadtan és beeállt lábbal megérkezvén a célhoz betoltam egy cataflámot colával -a vodka kimaradt- és átvettük a cangát. Mig vártunk a buszra -merthogy úgy döntöttünk nem szarakodunk a vágással, hanem elmegyünk Las Americasig és majd ott vágatjuk le a bicigliboltban vagy veszek rövidebb rudat. Persze annyi eszünk nem volt hogy a kormányt elforditsuk, igy nem is fért be a busz aljába, igy meg kellett várni a 40 fokban az egy óra múlva érkezőt, amibe elforditott kormánnyal be tudjuk tenni. Eközben jött egy lelkes bácsi és bőszen 3 nyelven magyarázta hogy neki is ilyen van és hogy segit a kereket kivenni. Sikerült is a művelet, úgyhogy büszkén vártam a buszt apa arcán inkább az anyázás volt fellelhető. Nem örült na. Jött visszafelé a bácsi, ruhacsipesszel a markában és lelkesen magyarázta, hogy ha kiveszem a kereket, akkor oda a fékhez be kell tenni egy speckó műanyagot, de a csipesz is megteszi. Ezt később megerősitették a bicó boltban. Végre buszra szállhattunk, aztán le, brinyó kikap a csomeszból, és go be a bike pontba. Kedvesek, türelmesek, segitőkészek. Levágják a nyeregszáramat 5 euro mert hogy külön nem lehet kapni rövidebbet. Megnézik a fékeket, nézelődöm, kellene csomagtartó, a kormány túl alacsony és emelni nem lehet, mert annyira spéci, csak kicserélni tudják az elemet-35 euro,-sajnálom rá, jó az úgy, csomagtartó 52 euro, jó, mondom az akkor marad. De kedvesek. Kifelé apának eszébe jut, hogy bakker ő hozott csővágót, nem is kellett volna levágatni kemény pizért. Mindegy 2 kólával kevesebbet iszom... Még mindig bosszankodik, sörbe folytom bánatát- nem ellenkezik. Én hazatekerek, apa busszal érkezik. Örömködök, nézegetem, örömködök. Igaz, hogy az ülés felér egy középkori kinzóeszközzel, az alsó fertályam igencsak sikoltozott hazafelé, de 22 euró, sajnálom rá. Majd megszokom- elvileg.
El is telik a délután, igy tusolás, öltözködés, mert vacsira vagyunk hivatalosak a kedvenc fitt magyar-szerb házaspárral. Eljönne értünk-űbercukik és kedves gesztus de igazán!- és kis tourist guiding keretében végigautókázunk a part mentén, megnézve a Las Americas gyönyörű, már karácsonyra készülő bevásárló sétányát, a pazar hoteleket, és egy két lakóautó parkolót. Egy csirkéshez megyünk, ahova intéztek asztalt, állitólak isteni a csirkecomb. Salival, krumplival, mojoval tömjük arcunkat, kézzel lábbal, jójó apa illedelmesen késsel villával. Sörrel öblitenek a többiek, a hangulat baromi jó. Röhögünk nagyokat, jól érezzük magunkat. Kár hogy hazamennek. Mert hogy ők még csak nyaralnak. No de nemsokára...Eltelik az este, hazahoznak minket és érzékeny búcsút veszünk tőlük, egy év múlva jönnek.
Másnap reggel tekerek, élvezem az akku hatótávolság nélküli szabadságot. Még kényelmetlen, mert a kormány alacsony és az egész súlyom a csuklómon van. Talán ráveszem magam a másikra. Eltekerek a bicóshoz, megveszem a csomagtartót, mert kell. Közben találkozom a magyar sráccal akit itt ajánlottak, mint szerelő, kijön és üdvözöl. Ellát kedvesen jótanácsokkal. Imádom. Hazagurulok, apa horgászik, de minth sajnálná hogy nem jöhet. Amint elviszik az e-bikokat tudunk venni neki is. Addig nincs hely. Kaja a parton, kis séta mert a lábam megint fáj, és el is telik a nap. Este lefekszünk a strandon a nyugágyakba egy kis itókával, és kellemesen elbeszélgetünk a 25 fokban november közepén. Egy a baj csak,- itt gyorsabban telik az idő...Lehet az egyenlitő az oka...:-)vagy a Hold. Vagy csupán annyi, hogy kellemes helyen, kellemes emberek közt gyorsan telik...
