Megértük első Calimánkat Tenerifén. 

Nem túl kellemes, de nem is vészes a dolog. A kellemetlenség abból adódik, hogy a szálló por mindent beterit és olyan mintha az Indiana Jones filmbe pottyantál volna. Még a fogad közt is roszog ha kimerészkedsz. Kapar a torkod, ég a szemed.  Be is pattintottuk a bicókat mert nem hiszem hogy a homok jót tesz neki. Ami még bazi unkomfortable az a meleg ami ezzel jár-fülledt, rádtelepedő nehéz meleg.

De mi is a Calima pontosan?

Maga a Calima szó a spanyol “köd” szóból ered. Ebben az esetben a köd egy por- és homokréteg, amelyet az Afrikából érkező erős szél hoz magával. A Kanári-szigetek délnyugati részén időjárási frontok alkalmanként még tovább fokozhatják a szélsebességet. Ezekben a széljárásokban a Calima felerősödhet, nagyon magas hőmérsékletet hozva magával, és képes az Atlanti-óceán felett 5000 méter magasra szállítani a port. Több százezer négyzetkilométert borít be a szaharai homokból álló sűrű felhővel, és időnként elképesztő módon még a Karib-térséget is eléri.

Az elmúlt 20 évben a Calima hullámai nem megduplázódtak, hanem megháromszorozódtak. Bár nem tűnik logikusnak, a Calima télen gyakoribb, mint nyáron. Ez a szél irányának köszönhető. Míg a nyári hónapokban a Calima a légkör legmagasabb rétegeiben éri el szigeteinket, addig télen az alacsonyabb rétegekbe jutnak, és sokkal nagyobb veszélyt jelentenek. És, hogy miért veszélyes ez? Amikor a Calima a légkör ezen alsó rétegébe kerül, keveredik más mikroszkopikus méretű elemekkel. Baktériumrészecskékkel, pollenekkel, gombákkal és szennyező elemekkel, valamint vírusokkal. A városi területeken az üvegházhatású gázokkal mint a nitrogén-dioxid (NO2), az ózon (O3) és a kén-oxid (SO2) keveredik.

Mennyi ideig tart?

A kalima általában néhány órától akár egy hétig is eltarthat. Ezt követően az égbolt kezd kitisztulni, és a látási viszonyok fokozatosan javulnak.

Mit okoz?

A Calima számos légzőszervi problémával és a nyálkahártyák irritációjával kapcsolatos tünetet okozhat. Általában a tipikus orrdugulást, szemviszketést és még köhögést is okoz. Ezenkívül, ha a szálló por hatása tartósan fennáll, mint ahogyan az utóbbi időben, akár hörgőgörcs (súlyos légzési nehézségek), mellkasi fájdalom és asztma is jelentkezhet. Mindezek miatt ajánlott a légzőszervi és szív- és érrendszeri betegségekben szenvedőknek óvintézkedéseket tenni

Hogy vészeld át?

A Calima mennyisége és súlyossága változó, de a helyiek számára mindig is a Kanári-szigeteki élet része volt.

A legjobb tippek, amelyeket eddig kaptam, az első és legfontosabb, hogy igyunk sok vizet, a folyadékpótlás az első számú. Másodszor, tartsd az ajtókat, ablakokat, redőnyöket és függönyöket egész nap csukva.  A másik tanács az volt, hogy szálljunk be az autóba, kapcsoljuk fel a légkondit és irány a sziget magasabb pontja. Ha kimerészkedsz viselj napszemüveget, maszkot.

Mit ne tegyél:

-Ne parkolj kint.

-Ne hagyd nyitva az ablakokat.

-Ne tornázz a szabadban.

-Ne menj strandolni.

Szórakoztató dolgok Tenerifén homokvihar idején: 

-piszkáld, bosszantsd fel  párodat garantált a pár órás elfoglaltság -rosszabb esetben több napos- 

-a pókok, gyikok és egyéb lakásodban élő kisállatok ápolása

-Párod elszabadult pártalan zoknijainak összeterelése

-bármilyen társasjáték akár egyedüli végzése is

-a gyerek távoltartása a nasisdoboztól

2022.09.25. 

Vasárnapra és hétfő délelőttre jósoltak heves esőzéseket, és az ezzel járó galibákat. Nos itt nálunk északon nem volt semmi eget rengető. Esett folyamatosan, csendesen szél nélkül. Délután volt egy kis idő amikor elállt, és derengett kicsit. Ki is használtuk és lementünk a partra sétálni. Talán egy bő másfél óra után  megint elkezdett esni. Otthon ismét a tespedésé volt a főszerep. Éjjfél után kezdett rá úgy istenigazából hevesebb széllel,  úgyhogy a bicókat be is hoztam az előszobába. 

A többi szigeten, -főleg Gran Canariáról láttam több videót - nagyobb galibákat okozott, árvizek melyek a kanyonokból hömpölyögtek lefelé és mindent vittek ami az útjukba került, földcsuszamlások, leszakadó szikladarabok kisérték útját. 

Hétfő reggelre ismét csendes esőzésre váltott. 

2022.09.24.

Szombat éjféltől maximális készültség van a Kanári Szigeteken. 

Szombat reggel 8 óra: szemerkél az eső hajnali 4 óta. Szél nincs. Egész nap esett, déltől kicsit erősebben. Több helyről jelentettek földcsuszamlásokat, árvizeket, szilkadarabokat az utakon. A médiában óránként jelentenek, több ponton átmeneti szállásokat állitottak fel. Az AEMET jelentése szerint a hullám trópusi mélyedésben fejlődik, és dél felől közeliti meg a Kanári szigeteket szombat 24-e és 26.ahétfő között intenziv és kiterjedt esőzéseket hagyva maga után. Szombattól heves eső, vihar várható, ez vasárnap és hétfőn csúcsosodik ki válik nagyon erőssé, különösen Tenerifén és Gran Canarián.

Apa az árvizek miatt pánikhangulatban vissza akarta vinni a bérautót, mert már látta lelki szemei előtt ahogy az árviz lesodorja a hegyről...igy két nappal korábban leadtuk. Persze hogy ebben az időszakabn esett a legintenzivebben. De összebújtunk az egyetlen szakadt kis ernyőnk alatt, és élveztük. Hideg ugyanis nincs. Mondjuk az itteniek már pufidzsekit és sálat is előkaptak, de tényleg nincs hideg. Mi rövidnadrágban és pólóban papucsban gassszáltunk. Hazaérve jött a -na most mit csináljunk dilemma. Tespedés, a másik bosszantása, evés, alvás. Ezekkel múlatjuk az időt.

Jövök a további hirekkel

2022.09.23. 

A mai napot elég sűrűre terveztük. Ismét le kell menni délre, Los Christianosba, egyrészt megérkezett egy adag cataflám Huból, másrészt lakóautót nézünk két helyen is , illetve ha már lent vagyunk lemegyünk a strandra. Kezdtünk a magyar bolttal, mert oda tették le a gyógyszert. Már reggel elindultunk, hamar le is értünk. Megint jó hangulatban elbeszélgettünk az ottani magyarokkal, megkóstoltuk Annamari fenséges szendóját, közben az is kiderült hogy van a magyar boltosoknak egy lakójuk ami eladó. Megvártuk a kulcsot és lecsekkoltuk. Egyel több megnézett alany. Nem hiszem hogy ez lesz a befutó, de nem szabad kihagyni egy lehetőséget sem. ezután lementünk a strandra, mert dél lévén úgysincs nyitva egyik kereskedés sem, a Candelariai meg este 7 re hivott oda minket. Meglepően kevesen voltak a strandon az augusztusihoz képest, -gondolom a sulikezdés miatt- a levegő és az óceán finom meleg volt. Olyannyira, hogy én aki irtózik a hideg viztől lubickolt mint hal a vizben. A második csobbanás előtt Mországi rosszhir kicsit beárnyékolta a napomat, el is szontyolodtam de akkor apa rohan vissza hozzám a vizből, hogy majdnem rálépett egy rájára ...Na ne bazz. És én nem voltam ott????? Bakker ugrok fel, veszem fel a vizicipőm menet közben, még a füldugóm is elfelejtettem betenni. Rohanok a vizbe és lesem árgus szemekkel hátha nekem is szerencsém lesz és bizok a nemtudomkiben hogy nem csak az az egy volt. Hiszen egyik bakancslistásom a rájákkal úszás. És láss csodát az univerzum kárpótol az előző negativ dologért, megpillantom az óceán eme fenséges és kecses lényét.

Méltóságteljesen úszik el mellettem a több mint 1 méter szélességével a homokon. Lassan, lágyan meg megiramodva suhan tova ahogy próbálom követni és minnél közelebb menni hozzá, no meg persze megérinteni. Ez utóbbi persze nem sikerül, de a boldogság eufórikus hangulatba sodor. Ujjongok mint egy kisgyerek. Aztán egy idősebb bácsi is jelzi ő is látott egyet. Rohanok oda és tényleg. Egyre többen a viz alját kémlelik, a férfiak kiváncsian, én ujjongva, a nők meg jaaaj én kimegyek úúúúristen hisztivel. Nem is értem, hisz egy csodás és békés állatot sodort eléjük az élet.. No mindegy a magam örömével és rájáival foglalkozom. Úgy tűnik az öreg spéci ebben mert ő már a 4.- et látja, úgyhogy a közelében maradok. Ekkor apa sikit fel és esik majdnem hanyatt, mert rálépett véletlenül az egyik óriási példányra ami eliramodva kicsusszant a lába alól és igy a talajt is kirántotta alóla. :-) Ő röhög én is röhögök, és látom a hatalmas csodát ellebegni. Aztán keresgélés közben látjuk, hogy rengeteg  kishal menekül a part felé. Ekkor esik le hogy a ráják elől próbálnak menedéket találni a sekély vizben, igy őket követem, mert ahonnan ők jönnek onnan várható a rája is. NNa ez beválik, bár az egyikre én is majdnem rálépek mentemben. Ugyanis alig láthatóak! Homok szinük teljesen beleolvad a homokba sőt még be is ássák magukat abba. Igy még a homok hullámok által megformált redőire sem tudsz hagyatkozni,  mert nem látszik különbség. Akkor látod őket 1. ha rálépsz 2. ha elúszik melletted. Amelyikre majdnem ráléptem pár centire ment el mellettem. Eddigre már 6an 7en a vizet mustráljuk mintha a leesett csavart keresnénk. Aki lát egyet mindig jelzi a többieknek :-) Rettentően bánom hogy a vizikamera otthon maradt, de ha most itt voltak máskor is lesznek még. El sem hiszem hogy ezt megéltem és ekkora szerencsém volt. Nem is egyet és közvetlen közelből.!!! ÚÚÚÚÚristeeeen!!!!! Legközelebb remélem már az én fotóimat vagy videómat tudom megmutatni nektek! 

Elszalad az idő, úgyhogy szedelődzködni kell. Kirázzuk a homokot minden testnyilásunkból, és megyünk az első lakóautó kereskedésbe. Itt már 3x voltuk, van is egy választott, kicsit rozzantacska, de jó feelinges. Nem is olyan drága, úgyhogy még csinositani is lehetne. Pont ott van a tulaj, igy megbeszéljük nagy nehezen a dolgokat, annyiban maradva hogy másnap visszajövünk mert még megnézünk egyet. Candeláriában a másik kereskedőnél a kiszemelt alany évszázadokkal jobban néz ki, de annyival drágább is. Úgyhogy most megy a dilemma.

Ami beleszól ebbe, hogy 24-e éjféltől maximális készültséget hirdettek a kanári szigetekre a közelgő hurrikán miatt. ez egy trópusi ciklonból alakul ki -Herminre keresztelték -most már biztos hogy végigseper felettünk, elvileg hétfő délutánig tart. Óriási mennyiségű eső fog lezúdulni rövid időn belül, úgyhogy a legnagyobb galibát talán ez okozhatja. Aki lakott vagy járt már hegyvidéken tudja ez mit jelent. Az összes kanyonra az összes szigeten külön figyelmeztetést adtak ki a lezúduló nagymennyiségű csapadék miatt. Az egyik mellett lakunk ... Ez a no comment kategória. Most feszült és készültségban van mindenki. Mi abban bizunk, hogy magasan nem sik alsó területen lakunk, igy árviztől nekünk -max rajtunk átrobogóként- nem kell tartani. Meglátjuk mondaná jóapánk. Az mindenesetre kissé riasztó, hogy ilyeneket irnak hogy minden idők legnagyobb esőzését várják, meg felfüggesztettek minden rendezvényt, az iskolákban hétfőre szünetet rendeltek el, minden önkormányzat maximális készültségi szinten van, a konzulátus vésztelefonszámokat segitő embereket toboroz, stb. Most várakozó állásponton vagyunk. Hajnali 3 előtt ébredtem, kb 4 körül kezdett el csendesen szemerkélni az eső. 

Jövök a továbbiakkal ...

2022.09.21.

ANAGA-babérerdők

Most körültekintőbben csomagoltam mint tegnap a Teidére. Melegitő felső, szendvics, védőital, váltócipő, egy jó férj kisérőnek. Szürke benzinegerünkkel hamar a pályán voltunk, ahol kisebb dugóba kerülvén türelmesen élveztük a lehúzott ablak előnyeit. Aztán -ismét kanyargós szerpentin úton haladtunk célunk felé. Dús vegetációval köszönt ránk az Anaga Nemzeti Park. Ahogy felfelé haladtunk, kicsit olyan volt mint Magyarországon a Pilis. Összehajló fák árnyékolták be az utat a tűző nap elől. Megadta az alaphangulatot mondhatom.:-) Itt is kilátók sora szegélyezte az utat, biztonságos leállókkal, pihenőkkel.

A kilátás, hááát pazar! A hegyvonulatok zöld oldala békésen terült el alattunk.

180 fokos kanyarokban itt sem szűkölködtünk, néhol az úton épphogy elfért a két autó, úgyhogy rallysoknak mondom csak türelem. Hosszas kanyargás és meg megállás-fotozás után megérkeztünk, a helyi tűzoltók mentőalakulat kocsija zárta el a befelé vezető ösvényt,

és bent is álltak még ketten illetve egy parkőr autó. Vagy gyakorlatoztak, vagy mentettek valakit, nem tudni. Amint meglátod a kivájt folyosót a több méter magas falban tetején a fákkal melyek összeborulnak feletted, valahogy más bolygón érzed magad.

Az egyik srác még el is kezdte dúdolni a stra wars zenéjét. Igen olyan mint ahol Yoda élt amikor Luke felkereste. Van a helynek egy furcsa érzést keltő rezgése. Nem rossz, csak furcsa. Ha a túristák nem nyüzsögnek, átható csend tapasztalható. Bogárzümmögés, madárdal is csak elvétve hallható. Az összes fát egy moha vagy zuzmószerű növény boritja körkörösen mindenhol,

úgyhogy itt nehezen mondod meg ez alapján, hogy merre van észak. Alant pedig páfrányhadsereg takarja a földet.  

Következő megállónk megint egy kilátó,

ahol törpe méretemnél fogva nem tudtam a mélységről és a panorámáról képet csinálni, mert az alulról növő bokrok, fák belelógtak a képbe. Ezért fogtam és felálltam a párkányra a korlát szélére, igy már jó fotósszög lett, de ettől meg apa kapott kisebb hiszti és infarktusrohamot. Megszokhatta volna már 27 év alatt, de mindig ezt csinálja. Innen még a főváros Santa Cruz is látszott.

Lefelé a Cruz del Carmennél is megálltunk,

de a fenti kilátótól sokkal szebb volt a látkép mint innen. A parkolónál a hulladék műanyagból vki összeállitott egy fali csótányt.

Innen is rengeteg túristaútvonal megy szerte az erdőkben, lovas, gyalogos egyaránt.

Az egyiken fapallón haladtunk befelé az erdőbe melynek átható csendje és békéje egyből ránk szállt.

Ennek a helynek fantasztikus aurája van. Csak állsz, nézed a fákat, szivod a friss üde levegőt és óhatatlanul elkezdesz elmélkedni. Nem a bevásárlólistán, nem a gyerek szakadt gyatyáján, hanem sokkal mélyebb, ősibb dolgokon. Aztán ahogy beljebb csusszantunk -szó szerint mert innen már nedves, kissé agyagos talaj igencsak csúszós túrabakancs nélkül-

apa viccesen az egyik filmből idézve megjegyezte: No ez is pipa menjünk a csába.

Mindenesetre ne hagyjátok ki ha Tenerifére jöttök!

2022.09.20.

No kedveskéim túl vagyok az első munka óráimon. Azért nem napot irok mert 4 órás melóm volt, ami csak úgy elémugrott igy elvállaltam. Meg azért a seggem is viszketett már a mondjuk úgy tétlenségtől, már ami a munkát illeti. A hosszú hetek alatt bizony hiába a sok gyaloglás és tekerés elszokott satnya izmaim megérezték ezt a kis mondhatjuk semmiséget, meg a meleg miatt legalább 6 liter vizet kiizzadtam. A gatyámból és a pólómból de még a bugyimból is csavarni lehetett a munka hevét. Nem is bántam mert ilyenkor emmberi méretűvé avanzsál vissza a lábfejem és a bokám. Ez idő alatt apa is bejött velem a városba és elment napi betevőt fogni. Egy óra körül végezvén büszkén magasan hordott orral találkoztunk, hogy számot vessünk ki mit tesz le az asztalra. Szegénykém lelohadt orral üres kézzel és kiszáradva jött, baromi meleg lévén. Inni nem mert mert hogy a mólón nem tud hol pisilni... Pótoltuk folyadékkészleteinket és mivel előttünk a fél nap még, úgy döntöttünk menjünk hűvösebb éghajlatra.

Kihasználva bérelt négykerekűnk távolság-és magasságlegyőző tehetségét, nekivágtunk, hogy meglátogassuk Teide Atyánkat. Amúgy is emlékeimben fel fel ugrott mint egy kisablak a laptop képernyőjén, az első látogatáskor látott egyenes útszakasz ami a hegy felé vezet. Olyan mint a route 666.

Gps-el elindultunk, de a ribanc folyton röviditeni akart és kb derékszögű emelkedőkön akart felvinni mert szerinte úgy izgibb. Nem voltam hajlandó hallgatni rá igy kétszerannyi idő alatt-de lehetett 3x annyi is- lassan egyre közelebbinek láttuk a hegyet. Kacskaringós szerpentinen vezetett felfelé a hol szűkebb, hol rendes szélességű kiváló minőségű aszfalt. A hely tellis tele van túristaútvonallal, gyalogos, kerékpáros és lovas útvonal egyaránt jelezve van. Első pihenőnk, egy hatalmas közösségi tér ahol számtalan grillezőhely és asztal pad van kialakitva körben.

A gps ugyan azt irja itt egy tó található, de a tó medrében egy játszóteret alakitottak ki.

A térképen számtalan kanyargó utat látni de őrült, vagy terepjárós aki arrafele merészkedik.

Az első fotózásra alkalmas helyen félreállva és gépem előkapva szájtáti módon túristásba csaptam át.

Fotó nem adja vissza és kéz nem irja le milyen mesebeli és varázslatos az egész. de ezt a mondatot kontroll cézhetném minden helyhez felfelé menet. Ezer méter felett már felhőfoszlányokkal tarkitott, fenyvesekkel boritott útszakaszokon haladtunk.

A nap be-bekukkantott a fátyol mögül, de a nedves közeg erősebbnek bizonyult eme magasságban. Felfelé szerencsénk volt, mert ekkor még nem ért oda az a felhőréteg ami a lefelé úton végigkisérte utunkat, igy láttunk is valamit. 20-30-as tempóval, a helyieket kiidegelve araszoltunk felfelé, igaz hogy kint volt a szerpentinen a 70-es -hahaha- tábla de a sokszor 180 fokban kanyargó úton elképzelni nem tudom hogy lehetne gyorsabban haladni. Meg amúgy is nem azért jöttünk hogy végigszáguldjunk hanem hogy nézelődjünk. Kb 1000 méterenként csökkent a hőfok, apa olyan volt mint a filmekben az űrhajós visszaszámláló géphang. Hirtelen csak ezt hallottam pár percenként. 16.5 fok...16 fok...15.5 fok...15 fok megfagyunk...14 fok...13 fok megfagyunk...12.5 fok megfagyunk...12 fok áááá megfagyunk b...meg...

Az ablakát felhúzta és láttam fél szemmel a fűtésgombot keresi. Nálam az ablak lehúzva, és élveztem a friss hegyi levegőt. Ja, hozzá kell tennem pólóban és strandpapucsban, saruban jöttünk:-) A fenyvest és buja növényzetet hirtelen- mintha egy vonalat húznál -feláltotta a marsi pusztaság.

Hihetetlen a hirtelen váltás. Semmi átmenet, mész, fák, mész semmi. Az út mentén jobb oldalt a hegy darabjai néhol úgy néztek ki bármikor ránkszakadhatnak, bal oldalt meg szakadék. 

Aztán ahogy felértünk a felhők fölé kisütött a nap és kiolvadt a drágám. Bejártuk kilátónként a hegyet, a fantasztikus látványt próbáltuk magunkba szivni a ritkább friss és kristálytiszta hegyi levegővel. Apának ez kissé nehezen ment, sajnos nem birja ezt a magasságot, de hősiesen kitartott. Az utolsó megállónál Marsbéli táj tárult elénk, a kis apró pillekönnyű kavicsok

sárgán zölden boritották be az egész helyet, és a kitöréskor leszakadt hegytető darabjai szanaszét hevertek.

Rémisztő és egyben csodálatos látványt nyújtott pláne úgy ha belegondolsz hol jász.

Látszott a hegyoldalakon hogy folyt le a láva,

lent a vizszintesebb részeken a felgyülemlett és ott megszilárdult hatalmas mennyiségű magma feketén hirdette az utókornak, itt hátborzongató esemény zajlott.

Tényleg kirázott a hideg ahogy belegondoltam mi zajlott itt le. A 2012 és a Dante's Peak film jutott eszembe.

Tettünk egy hatalmas kört kisétálva a szakadék szélére is,

szegénykém lassan csoszogva zihálva követett, de birta hősiesen. Menet közben belefutottunk egy mosolygó fűfejbe is.

Utolsó megállónk már a hegy lába volt,

ahol miután megcsodáltuk a hatalmas 3718 méter magas monstrumot, aki fenségesen magasodik szeretett szigetünkön szunnyadva, apa megkapta a jutalom sörét. Iszogatás közben ámulva bámultam a természet eme fenséges csodáját, egyszerűen nem lehet betelni vele. Sapkája mindig felhőbe burkolódzik, de ha szerencséd van, láthatod teljes pompájában. Néha hó takarja, néha a nap játszik rajta de mindig ott áll.

Eme elmélkedés közben látszott, hogy a felvonó megállás nélkül szállitja a túristákat a hegy tetejére,

mi ezt most kihagytuk, mert múltkor ott fent  apa szája már lila volt az oxigénhiánytól, szó szerint rosszul volt. Úgyhogy ha megyek akkor egyedül kell mennem... Muszáj volt egy fürdőpapucsos törölközős rövidnadrágos képet lőnöm róla,

mert azért tudni kell ide pulcsi kabát, hosszúnadrág elkél a fagyosabbaknak. Vicces volt, hogy mi strandcuccban mindenki más meg beöltözve süttette magát a napon:-) Mielőtt visszaindultunk volna némi meditálás közben feltöltöttem karkötőim,

és továbbra is réveteg ámulatban szinte éreztem hogy lélegzik a hely. Lefelé utunk már nem volt felhőtlen, alig láttunk egész úton, csak vészvillogóval, lépésben lehetett haladni.

Ha itt jársz mindenképp el kell ide jönnöd!

2022.09.18.

Végre egy anyázás nélküli kellemesen elfáradtunk napot tudhatunk magunk mögött. 

Délelőtt felnyergeltünk a vasparipánkra, és nekiindultunk a messzi ismeretlennek persze behatárolva az 50 kmt ami az akkuk hatótávja apa segge alatt. Mert nehogymár tolnia kelljen csórikámnak megint hazafele... Bár az ő brinyóján van egy gombocska ami séta közben viszi előre a kétkerekűt, no én emelkedőn felfelé szoktam is szidni a le és felmenőit-merthogy az enyémről lemaradt ez a szösszenet. Lazán mint egy helyi begurultunk a Playa de San Marcoshoz,

ez fentről szép, de le a strandra már gyalog kellett volna menni igy kihagytuk merthogy a bringákat nem hagyjuk fent. Persze lőttünk szelfit,

jobbra az óceán, balra a Teide csúcsa szemérmesen elbújva felhőszoknyájában.

Ok pipa menjünk a csába, mondtuk mint a filmben. Aztán egy sörnyi pihi után hát mi az nekünk ugorjunk már fel a sárkányfához-Drago Millenário-ha már itt vagyunk. Konkrétan 10 percre voltunk tőle. Igaz most be nem mentünk, de kintről is remekül látszik. Bájos kis utcácskákon tekertünk, ahol csodás kapuk rejtették az ottlakók titkait.

Egy park van a Drago park mellett, ami kirakodóvásárnak adott helyet, -no ez már tényleg az volt nem úgy mint a tegnapi. Feldiszitve-persze vmit megint ünnepeltek- áranyas fák alatt kinálták a kézművesek portékáikat mosolyogva rádköszönve.

Persze rámjött a para mert apa csak úgy ott akarta hagyni a bejáratnál a szamarakat, mondván ki vinne el két ilyen böszme jószágot. Nagy nehezen és dupla lánccal körbe és egymáshozrögzitve indultam a körjáratra, de láttam lelki szemeim előtt, ahogy kifigyelik mikor távozunk, és gyorsan a hátukra kapva elvágtatnak a két 70 kgos szerkezettel. Még le is fotóztam, hogy a rendőröknek meg tudjam mutatni hol és miként álltak egymás mellett az eltulajdonitott Drágaszágaink. Nem röhög!

Apa persze -és most látom ti is- csak röhögve csóválta a fejét. Jóóóóvan én ilyen pszihó vagyok. Kéteszer is körbejártuk a piacot, nagyon békés hangulata volt a parknak.

A harangot feszt verték biztos csak a mi tiszteletünkre-ja nem- vmi mise lehetett bent.

Persze szelfi kellett Őfőméltóságával is.

A park korlátján kihajolva egy pillangó park hivogatott, előcsalta régi emlékeim mikor Budapesten voltunk egy ilyenben. Sajnos sóherek voltunk és 8.5 euróért per kopf nem mentünk be.

Visszafelé az egyik srác árusnak olyan megnyerő és pozitiv légköre volt hogy megálltunk,

és apát már hivta is az egyik portékája, igy szert tett egy karkötőre. Egyből összerezegtek, úgyhogy boldogan gurultunk immár home irányába. Gyönyörű zöldségesbódéba botlottunk útközben, itt nem birod megállni hogy ne vegyél valamit. Mivel fittek és kemények vagyunk no meg az akkuban van még kraft igy továbbsuhanva a Barranco de Ruiz pihenőnél -ami egyébként kedvelt piknikhely- ettünk ittunk, lazultunk tovább. Aztán mivel láttuk apály van leszáguldottunk-70-nel- a Las aguashoz, ahol kedélyesen áztatták a helyiek a hátsó fertályukat,

mig páran szigonyhalásztak nem messze a parttól. Délután 3 lévén azt várná az ember hogy kicsit csappan a hőség de még mindig baromi meleg volt, igy fürdés hijján felhúztuk magunkat az emelkedőn és ma kivételesen kellemesen elfáradva értünk haza. Még sok ilyen napot. És ne feledjétek! Mozogjatok valamennyit én mondom tényleg jól esik. Csak neki kell indulni! 

www.lifetenerife.com

2022.09.17.

Ha szombat akkor felmerült az ötlet, nézzük már meg a városban a vásárt. Kezdtem a reggelt a szokásos antibatyu falatkámmal,

rá a sok viz amit már kezdek megszokni, cihelődés és trappolás a buszra. No egy kissé nagy reményeket fűztünk a dologhoz. Korán is értünk be, mert fél 11-kor még épp csak pakolásztak elő a sátrakban... Hát igen itt későn kel a nép. A vásár maga állt egy téren körben 10-12 sátorból, úgyhogy hamar a végére értünk. Szontyolkodva beléptünk a boltba innivalóért, és belefutottam ebbe a cukiságba

amit gyorsan el is küldtem a hatalmas lelkű unikornisfan barátosnémnak aki most kicsit rossz passzban van. Remélem fel tudtam viditani kicsit. Elsétáltunk a szokott helyünkre a Martianez strandig, kicsit relaxoltunk a hatalmas fával boritott beton ülőkéken az óceánnal szemközt, ja és persze a szárnyas sereg etetése sem maradhatott el. Most készültem, hoztam magammal száraz kenyeret. Visszaindultunk a sétányon, kerülgetve a jónépet, szombat lévén rengetegen lézengtek, ettek ittak a hivogató teraszokon, gyerekek futkostak, zenészek játszottak pörgős, láb-és csipőmozgató ritmusokat. Felnézve ujjongva vettem észre, hogy végre úgynevezett lencsefelhő sipka boritja a Teide csúcsát. Fantasztikus látvány ez a speciális alakzat. Ufóként lebegve selymesen terül el a hegy felett, szinte rásimul nagy atyánk feje tetejére.

  A strandnál a vizimentő hivogatta ki a fürdőzőket a sziklás kis öblökből mert le akarta zárni. Biztos megvolt ennek az oka, de a hülye is láthatta hogy nőnek a hullámok. Egy fószer igencsak beleállt, mert nem akart kijönni, lökdöste, megpöckölte a vizimentő arcát, lekezelő szóáradatát és gesztusait még messziről is jól láttuk. Nyilogatott a bicska a zsebemben a pasi nyegle kihanemén stilusát látva de a vizimentő srác irigylésreméltóan higgadt maradt. Szegénykémnek muszály de mikor visszaért a helyére látszott az elfolytott ideg. Nem szórakozott hivta a rendőröket, akik pár perc alatt ott is voltak. Biztam benne hogy szankcionálják a rendbontó hőzöngőt, de beszéltek vele, elkérték az iratait, és ennyi. Nem is értem miért nem találtak ki vmi indokkal legalább valamennyi büntetést. Hiszen a vizimentő közfeladatot ellátó személy. No meg az ilyen nyegle neki mindent szabad ember igy csak lovat kap maga alá. Csalódottan továbbmentünk, és belebotlottunk egy esküvőbe. Épp szálltak ki a fehér limuzinból, mikor odaértünk.

Fura volt mert a menyasszony nem mosolygott egyáltalán...Biztos kényszeritették, hogy -no ha szombat van bújj fehér habos ruciba és nosza gyere hozzám. Kisebb tömeg verődött össze persze túristákból és fotózták videózták, -egy nő még szelfizett is velük -mintha nem láttak volna még ilyet. Kimentünk a mólóra ahol a horgászok, a pancsolók, a napozók és a halászok békességben megférnek egymás mellett. Gyönyörű, hatamas azúrkék hullámok nyaldosták a partot és a hatalmas betonkockákat melyeken mindig elcsodálkozom, hogy ki, mi és legfőképp hogyan rakhatta ide őket. Apa örült mert látott vkit aki halat fogott, én a hullámoktól voltam elalélva. A mólóról ugráltak szaltóztak a helyi vagány gyerekek,

némelyek fürödtek, páran meg fent kártyáztak óriási kártyalapokkal.

Komolyan mondom jól esett rájuk nézni. Nem bent a lakásban nyomkodják a konzolt, hanem kint szórakoznak gyerek módjára. Tűzött a nap, nagyon meleg lett, és mivel megmártózni most nem tudtunk apa tetkója miatt igy a város felé bandukolva azon tűnődtünk mi legyen a kaja hétvégén. Az ehhez való cuccokat az Altezában összekapkodtuk, amikor is megint csinnadrattát hallottunk. Persze hogy megint valamilyen felvonulás jött. Roppant lábmozgató ritmusokat verve dobosok gyűrűjében jöttek a hupikék törpék, gólyalábasok, maskarás lányok, és a szellemirtók.

Hát igen itt ez már kezd megszokottá válni. Jaaj és képzeljétek megtalálta apa azt az olajbogyót, amit hőn kerestem. Tudniillik itt a sör mellé kapsz vagy egy tálka mogyorót, vagy kukoricát, vagy olajbogyót. Nos az egyik kocsmában olyan finom pácolt olajbogyót hoztak, hogy egy vödörrel meg tudtam volna enni. És jelentem megvaaaan!!!:-) Isteni csak az a baj hogy kicsi a konzerv:-):-)

2022.09.15.

Kitaláltuk hogy akkor irány a Loro Park. Az idő tökéletes,szendóval, fényképezővel és nem kevés lelkesedéssel felvértezve pillanatok alatt ott is voltunk már nyitásra. Kell is hisz ez egy egész napos program, akkora a park és az előadásokat is többször meg lehet nézni. Hiába a korai érkezés, már igy is rengetegen várták a bebocsáttatást, az ingyenes kisvonatok meg folyamatosan hordták a népet a városból.     

Alig vártam hogy bejussunk, a bejáratnál koikkal teli tóban lis halszobrocska várja tátott szájjal kivánság centjeidet.

Köztudott, hogy nem dobok túl jól, de gondoltam mi vesztenivalóm van max mellé megy, kivántam egy nagyot és lényegretörőt, és dobtam. Bakker belement... Juhhé. Örömtánc után siettünk tovább, mert az első orca előadás szinte azonnal kezdődik. Elfoglaltuk helyünket a vizmentes zónában, -ha nagyon előre -le ülsz akkor lefröcskölnek:-)-erre külön adnak esőkabátot egyébként. 

 Gyermekien remegő szivvel vártam Morgant.

Persze a kamera lencséjét folyamatosan a szememen tartottam, egyrészt várva a legjobb pillanatot, másrészt hivatott eltakarni potyogó öröm könnyeim. 

 Fantasztikus show után örömmámorban úszva húztam magam után apát, ugyanigy megnéztük a delfin,

a loro,

a fóka showt is.

Benéztünk a loro showra is amit múltkor kihagytunk. Hát gyerekek! Miközben bemutatják a papagályfajokat egy fantasztikus előadás keretében, ott röpködnek körülötted, feletted a madarak, némelyik még hozzá is ért a fejemhez röptében. :-) Aztán jött az előadó és ajánlgatott egy kajával teli tálat amin madarak eszegettek, de nemigen akadt jelentkező, jobbanmondva nem hagytam leheőséget mert lecsaptam az alkalomra.

Némelyikük az ujjamon ácsorgott, el és visszaröppent -katartikus élmény! Mindegyik mini extázisokba sodorta lelkem, igy muszály volt kicsit lehiggadnom, megpihentünk az egyik padon a pálmák alatt és piknikeztünk. Jóllakva ballagtunk tovább az ösvényeken, követve a jelzőtáblákat. Tátott szájjal csodáltam -pedig már láttam- a mesterien kialakitott parkokat, és az állatok helyeit melyek tökéletesen imitálják az eredeti körülményeket. A Loro Park -papagály park-egy állatmenhely. Fajmegőrzéssel, mentéssel, gyógykezeléssel, rehabilitációval foglalkoznak.

1972 óta, amikor a parkot Wolfgang Kiessling alapította és 3,2 hektáron nyitották meg 150 papagájjal , 33 hektárra nőtt, és mintegy 4000 papagájnak ad otthont, amelyek 350 fajt és alfajt képviselnek. mint sok más állat. Ez a papagájgyűjtemény a legnagyobb a világon, és a parkot az egyik fő referenciává teszi ezen állatok tanulmányozásában és megőrzésében világszerte.

A park további rekordjai közé tartozik Európa legnagyobb delfinbemutató medencéje, a világ legnagyobb beltéri pingvinkiállítása és Európa leghosszabb cápa -alagútja. Orca showja a legnagyobb hirű, mentett és gyógykezelt, de a vadonba vissza nem helyezhető orcákkal. Morgan a legnagyobb sztár. 

A delfinek és pingvinek mellett közönséges csimpánzok , nyugati gorillák , selyemmajmok , kaliforniai oroszlánfókák , keleti kiskarmú vidra , jaguárok , tigrisek , oroszlánok,leguánok , amerikai alligátor , teknősök, Galápesa halak , vöröshasú piranhák , csikóhalak és különféle cápák, ráják, rengeteg medúza faj látható.

A Loro Parque tulajdonosai egy másik parkot építettek a sziget déli részén, a Siam Park néven, amely 2008-ban nyílt meg, és Európa legnagyobb vízi parkjának vallja magát. Egyiket sem szabad kihagyni ha itt vagy.

Mire végigérsz az egészen rádesteledik, és azon kapod magad, hogy záróra... Én is igencsak meghökkentem, hogy terelgetnek kifelé, hisz úgy éreztem most jöttünk, bár lábaim már jelezték hogy egész nap igénybe vettem őket.

Hullafáradtan értünk haza, nem kellett altatni.

09.10.

Na itt vagyok nem vesztem el. Elkezdett javulni a szebbik felem igy 10 nap után. De csak fél napig lehettem happy mert igaz hogy csillapodott a fültő és az áll fájdalom, de átment brutál fogfájásba. Nna ez már 10es skálán 10. 4 cataflam úgy ahogy csillapitja kinom, de az is csak pár óráig tart. Sajna ami készleten volt gyógyszerem -antibatyu -rég lejárt igy valószinű azért nem használt. Úgyhogy magamat magamra biztam és reménykedtem a javulásban. Igaz felhivtam az otthoni kedvenc fogmachinátoromat, aki nagyon segitőkészen irt is fel friss dátummal ellátott cuccot, de 13-a lesz mire megkapom. Igy az sem kizárt hogy addig rendbejön az egész. Most ott tartok, hogy a kinzó fájdalom a fültőben és az állkapocsban ami nyűgössé tette az elmúlt napokat megszelidült és lakorlátozódott a fogamra. Ezzel annyit nyertem, hogy most rágni nem tudok, de ahogy kedvenc barátnőm mondta ez az új fogyókúra extrákkal. Úgyhogy nem eszem, de legalább tovább fogyok és ez vidámabbá teszi a napom. Lópikulát. Csak áltatom magam a hülyeséggel. Rátoltam egy dalacint de nem használ. Ja egy érdekesség. Semmilyen fájdalomcsillapitó nem működött. Lementem a patikába és tök ügyesen kértem cataflamot-no itt olyan nincs de hatóanyagban azonosat adtak. Ami a vicc de jó a dologban, hogy itt vény nélkül dupla hatóanyagot adnak ki mint otthon. A donalginban biztam mert brutál cucc, de akármi is kinoz kiröhögte. Vagy most bosszulja meg magát az évekig tartó fájdcsill szedés... Mondta a fogorvos, hogy felir egy brutál fájdcsillapitót, de attól ki fogok dőlni. Röhögtem rajta hogy één.?? Majd meglátjuk. Vagy ne inkább ne. Lehet keddig teljesen rendbejön de akkor meg megmarad a kövi alkalomra. 

09.12. 

Hát nincs szerencsém. Nem hogy kemény testem győzedelmeskedne, ehelyett meghajlik a fogfájás előtt mint szélben a fűzfa. Teljesen letepert és örömtáncot jár felettem -jobban mondva a fogam felett a kin. Neeeem nem megyek fogorvoshoz. Az egyetlen ember akinek bizalmat adott rettegő lelkem az Farkas doktornő, de nála is még mindig is rettegek a dolgoktól. Általában fogkőszedésre és/vagy tömésre megyek, de mindezt szurikkal, bóditással, altatással, letaglózással, és minden lehetséges dologgal kérem, de igy is amortizálok szegénynek valamit-vagy a széket, vagy a nyálszivót. :-)

Tudom hisztis vagyok és fejben dől el minden. Hát nekem nem dől. De ezen is túl leszünk. Mint minden rossz dolgon. Az evés mint olyan nem opció, a szőlő tök jól lecsúszik akár egyben is, kapható bébiétel, és a tejeskávéba áztatott kenyér tökéletes.

Jövök még a fejleményekkel.

09.13.

Végre itt a várt nap. Nemcsak azért mert megyünk a gyógyszeremért amit egy kedves és segitőkész, épp Magyarhonban tartózkodó itteni hölgy kiváltott nekem,hanem mert a handpaneket is meghozták végre és a lakcimet is ma intézzük. Hipp hipp. Felvérteztem magam a szokásos 5 óránkénti fájdalomcsillapitó adagommal, a Cicartól apa bérelt autót, -korán reggel busszal lementünk Puertóba. Csodás kora reggel az ébredő város. Még alig lézeng pár ember, a köztereket takaritják, nyirják a füvet, a pálmaleveleket rendezik, csend és nyugalom van, olyan mintha a város egy hatalmas levegőt venne az őrült zsivaly előtt. A parkolóba érve vidáman konstatáltuk hogy megint peugeot 2008at kaptunk- ha emlékeztek ez volt otthon az autóm. :-) Szép tiszta, kényelmes, szuper. Alig vártam hogy leérjünk, útközben próbáltam apát csititani mert nagyon negativan stresszelt az ügyintézéssel kapcsolatban. A reggeli forgalom a páylán felerősödött, de hamar leértünk. Előzetes logisztikával a decatlon volt az első utunk során, vettünk egy triboardot, meg halucit apa botjára, -sajnos a biciglire táska itt sem volt. Tovább siettünk a handpanekért a magyar bolthoz. A srác aki kihozta -ő az akinek a nagyszülei Súron Laknak- nagyon kedves- Beszélgettünk, vele a párjával és a magyar boltos hölggyel is, illetve az ott üzemelő büfé tulajdonosával is. Irtó cuki volt mindenki. És ekkor jött a nap meglepije. Épp kutyakozmis témában elmerülve mondja a büfés hölyg hogy nna épp itt jön egy kutyakozmetikus kolega. Mondom csak nem a Medi? Azt mondja nem. Lesem, de nem látok senkit, erre a semmiből besétál a látóterembe a volt oktatóm a Mód Zita. SZámat kitátom, állam leesik, még a fogam se fáj hirtelen.Háááát te? Itt???? Hoooogy???? :-)

Nagy ölelés, csodálkozás- hát ők jöttek nyaralni, és a párja ismeri a szállitó srácot, meg a szüleit. Eszméletlen hogy milyen kicsi a világ és hogy nincsenek véletlenek na de ez? Mégis mekkora erre az esély? Hihetetlen. Maradnék én még de mennünk kell. Elbúcsúzás, de előtte még egy szelfi Zitussal. Tovasuhanunk a Hivatal felé mert időpontunk van. Nme részletezem, de egy adminisztrativ hiba miatt sajnos nem sikerül elintézni, igy lógó orral távozunk, jövő hétfőre kaptunk időpontot, úgyhogy ismét autót kell bérelni és visszajönni. Apa dühöng, én csititom. ez van. Valamelyest ő vonzotta be a dolgot, mert ezen kattogott feszt de nagyon nem merem feszegetni a témát mert teljesen ki van bukva. Hivom a csoporttárs hölgyet, hogy itt vagyunk, végeztünk. Ugyanis aki kiváltotta Mo-n a gyógyszert ő nem tudott még visszajönni, igy elküldte egy kedves Úriemberrel aki épp jött a feleségéhez. No ez a feleség mint kiderült az egyik faces Tenerifés csoport tagja már beszéltünk egymással..... Megint kiderül kicsi a világ. Megbeszéljük hogy találkozunk, beülünk egy kávéra a part mellett. A hölgy hasonló beállitottságú mint én, ezotérikus, látó, gyógyitó ember. A párja és ő olyan megnyerő pozitiv személyiségek, hogy azonnal töltődni kezdek. Nagyon nagyon rég nem beszélgettem ilyen kötetlenül lazán és jót már. Rengeteg hasonló, sokszor szinte azonos életeseményre derül fény, a végén már csak mosolyogva legyintünk hogy jah ez is ugyan olyan...Ezt igy leirva nem is olyan érdekes, de ott megtapasztalva a sok hasonló vagy ugyanolyan dolgunkat elgondolkodtató és megdöbbentő.  Észre sem vesszük, de elröppen 3 óra. Boldogan konstatálom, hogy ismét értékes emberekkel hozott össze a sors, akik töltöttek és pozitivan hatottak rám. Apát is kicsit kizökkentette a morgolódásból, úgyhogy már megérte.:-) Nekünk viszont még mennünk kell, mert apának időpontja van a tetoválását befejeztetni-igy szomorúan búcsúzunk. A tetkó hamar elkészül, és ismét hulla fáradtan érkezünk haza miközben ránksötétedik.