09.10.

Na itt vagyok nem vesztem el. Elkezdett javulni a szebbik felem igy 10 nap után. De csak fél napig lehettem happy mert igaz hogy csillapodott a fültő és az áll fájdalom, de átment brutál fogfájásba. Nna ez már 10es skálán 10. 4 cataflam úgy ahogy csillapitja kinom, de az is csak pár óráig tart. Sajna ami készleten volt gyógyszerem -antibatyu -rég lejárt igy valószinű azért nem használt. Úgyhogy magamat magamra biztam és reménykedtem a javulásban. Igaz felhivtam az otthoni kedvenc fogmachinátoromat, aki nagyon segitőkészen irt is fel friss dátummal ellátott cuccot, de 13-a lesz mire megkapom. Igy az sem kizárt hogy addig rendbejön az egész. Most ott tartok, hogy a kinzó fájdalom a fültőben és az állkapocsban ami nyűgössé tette az elmúlt napokat megszelidült és lakorlátozódott a fogamra. Ezzel annyit nyertem, hogy most rágni nem tudok, de ahogy kedvenc barátnőm mondta ez az új fogyókúra extrákkal. Úgyhogy nem eszem, de legalább tovább fogyok és ez vidámabbá teszi a napom. Lópikulát. Csak áltatom magam a hülyeséggel. Rátoltam egy dalacint de nem használ. Ja egy érdekesség. Semmilyen fájdalomcsillapitó nem működött. Lementem a patikába és tök ügyesen kértem cataflamot-no itt olyan nincs de hatóanyagban azonosat adtak. Ami a vicc de jó a dologban, hogy itt vény nélkül dupla hatóanyagot adnak ki mint otthon. A donalginban biztam mert brutál cucc, de akármi is kinoz kiröhögte. Vagy most bosszulja meg magát az évekig tartó fájdcsill szedés... Mondta a fogorvos, hogy felir egy brutál fájdcsillapitót, de attól ki fogok dőlni. Röhögtem rajta hogy één.?? Majd meglátjuk. Vagy ne inkább ne. Lehet keddig teljesen rendbejön de akkor meg megmarad a kövi alkalomra. 

09.12. 

Hát nincs szerencsém. Nem hogy kemény testem győzedelmeskedne, ehelyett meghajlik a fogfájás előtt mint szélben a fűzfa. Teljesen letepert és örömtáncot jár felettem -jobban mondva a fogam felett a kin. Neeeem nem megyek fogorvoshoz. Az egyetlen ember akinek bizalmat adott rettegő lelkem az Farkas doktornő, de nála is még mindig is rettegek a dolgoktól. Általában fogkőszedésre és/vagy tömésre megyek, de mindezt szurikkal, bóditással, altatással, letaglózással, és minden lehetséges dologgal kérem, de igy is amortizálok szegénynek valamit-vagy a széket, vagy a nyálszivót. :-)

Tudom hisztis vagyok és fejben dől el minden. Hát nekem nem dől. De ezen is túl leszünk. Mint minden rossz dolgon. Az evés mint olyan nem opció, a szőlő tök jól lecsúszik akár egyben is, kapható bébiétel, és a tejeskávéba áztatott kenyér tökéletes.

Jövök még a fejleményekkel.

09.13.

Végre itt a várt nap. Nemcsak azért mert megyünk a gyógyszeremért amit egy kedves és segitőkész, épp Magyarhonban tartózkodó itteni hölgy kiváltott nekem,hanem mert a handpaneket is meghozták végre és a lakcimet is ma intézzük. Hipp hipp. Felvérteztem magam a szokásos 5 óránkénti fájdalomcsillapitó adagommal, a Cicartól apa bérelt autót, -korán reggel busszal lementünk Puertóba. Csodás kora reggel az ébredő város. Még alig lézeng pár ember, a köztereket takaritják, nyirják a füvet, a pálmaleveleket rendezik, csend és nyugalom van, olyan mintha a város egy hatalmas levegőt venne az őrült zsivaly előtt. A parkolóba érve vidáman konstatáltuk hogy megint peugeot 2008at kaptunk- ha emlékeztek ez volt otthon az autóm. :-) Szép tiszta, kényelmes, szuper. Alig vártam hogy leérjünk, útközben próbáltam apát csititani mert nagyon negativan stresszelt az ügyintézéssel kapcsolatban. A reggeli forgalom a páylán felerősödött, de hamar leértünk. Előzetes logisztikával a decatlon volt az első utunk során, vettünk egy triboardot, meg halucit apa botjára, -sajnos a biciglire táska itt sem volt. Tovább siettünk a handpanekért a magyar bolthoz. A srác aki kihozta -ő az akinek a nagyszülei Súron Laknak- nagyon kedves- Beszélgettünk, vele a párjával és a magyar boltos hölggyel is, illetve az ott üzemelő büfé tulajdonosával is. Irtó cuki volt mindenki. És ekkor jött a nap meglepije. Épp kutyakozmis témában elmerülve mondja a büfés hölyg hogy nna épp itt jön egy kutyakozmetikus kolega. Mondom csak nem a Medi? Azt mondja nem. Lesem, de nem látok senkit, erre a semmiből besétál a látóterembe a volt oktatóm a Mód Zita. SZámat kitátom, állam leesik, még a fogam se fáj hirtelen.Háááát te? Itt???? Hoooogy???? :-)

Nagy ölelés, csodálkozás- hát ők jöttek nyaralni, és a párja ismeri a szállitó srácot, meg a szüleit. Eszméletlen hogy milyen kicsi a világ és hogy nincsenek véletlenek na de ez? Mégis mekkora erre az esély? Hihetetlen. Maradnék én még de mennünk kell. Elbúcsúzás, de előtte még egy szelfi Zitussal. Tovasuhanunk a Hivatal felé mert időpontunk van. Nme részletezem, de egy adminisztrativ hiba miatt sajnos nem sikerül elintézni, igy lógó orral távozunk, jövő hétfőre kaptunk időpontot, úgyhogy ismét autót kell bérelni és visszajönni. Apa dühöng, én csititom. ez van. Valamelyest ő vonzotta be a dolgot, mert ezen kattogott feszt de nagyon nem merem feszegetni a témát mert teljesen ki van bukva. Hivom a csoporttárs hölgyet, hogy itt vagyunk, végeztünk. Ugyanis aki kiváltotta Mo-n a gyógyszert ő nem tudott még visszajönni, igy elküldte egy kedves Úriemberrel aki épp jött a feleségéhez. No ez a feleség mint kiderült az egyik faces Tenerifés csoport tagja már beszéltünk egymással..... Megint kiderül kicsi a világ. Megbeszéljük hogy találkozunk, beülünk egy kávéra a part mellett. A hölgy hasonló beállitottságú mint én, ezotérikus, látó, gyógyitó ember. A párja és ő olyan megnyerő pozitiv személyiségek, hogy azonnal töltődni kezdek. Nagyon nagyon rég nem beszélgettem ilyen kötetlenül lazán és jót már. Rengeteg hasonló, sokszor szinte azonos életeseményre derül fény, a végén már csak mosolyogva legyintünk hogy jah ez is ugyan olyan...Ezt igy leirva nem is olyan érdekes, de ott megtapasztalva a sok hasonló vagy ugyanolyan dolgunkat elgondolkodtató és megdöbbentő.  Észre sem vesszük, de elröppen 3 óra. Boldogan konstatálom, hogy ismét értékes emberekkel hozott össze a sors, akik töltöttek és pozitivan hatottak rám. Apát is kicsit kizökkentette a morgolódásból, úgyhogy már megérte.:-) Nekünk viszont még mennünk kell, mert apának időpontja van a tetoválását befejeztetni-igy szomorúan búcsúzunk. A tetkó hamar elkészül, és ismét hulla fáradtan érkezünk haza miközben ránksötétedik.