2022.08.19.
A nap ismét Puertóról szólt. Reggel, a pár napja felvett -de ma úgy tűnt rossz- szokásomnak hódoltam és előadtam immár térdvédő nélkül a Babar a hegyen cimű misztikus vigjátékot. Igy a rögzitők nélkül a lejtmenet kissé leamortizálta altáji izületeim, napközben nem volt őszinte a mosolyom. A friss pékáru beszerzését apára biztam e traumatikus élmény után. Kárpótolt a hajnali friss levegő és a csend no meg a kilátás.
Szénhidrátkészleteink feltöltése után be guaguáztunk -ez a busz itteni neve ha lemaradtatok volna- de la Cruzba, mert a pólóink után kinyomtattattuk a szóróanyagunkat is. Ismét -még mindig fura- kedves és segitőkész hozzáállással elkészitette a muksó és jóllakott óvodás arccal baktattunk a part felé. Mivel magammal hoztam gépemet, újabb ötlettől vezérelve miszerint összeollózom képekben az itteni utcai pénzkereseti formákat, elkezdtem lekapni az épp utunkba akadó zenészeket, élő szobrokat, árusokat, hajfonókat. No ez utóbbiakkal meg is gyűlt a bajom, mert majdnem meglincseltek, hogy le akarom fotózni őket... Múltkor már emlitettem, hogy az afrikai bevándorlók női tagjai mindenáron be akarják fonni a hajad, a férfiak meg táskát aggatnának feszt a válladra. Nagyon hasonlitanak mentalitásban, viselkedésben a magyar kisebbségre. Senkit nem akarok megbántani ezt most leszögezem! Ezek a "kedves" -"há máccs" -ot ordibáló és erőszakosan rádnyomuló emberkék kellemetlen szinfoltjai a part bizonyos szakaszainak. Viszont meglepő módon van kuncsaftjuk. Nos a fotóra visszatérve igencsak zokon vette és ennek jelentős mértékben hangot is adott a terebéjes asszonyság, hogy lencsevégre akarom őket kapni miközben dolgoznak. Ordibálva -miközben egy lány haját fonták ketten aki csak pillogott alattuk - és hevesen gesztikulálva adták tudtomra hogy -" no foto no foto" Konkrétan olyan mérgesen nézett és akkora mennyiségű negativ energiát vágott hozzánk, hogy kicsit immáron először felháborodtam-hisz köztéren vagyunk- és továbbálltunk. No nem mintha nem tudnám a 300as obival lekapni messziről... Az volt a baj ezzel, hogy egész úton a parton ezen dühöngtünk.. Úgy kell elképzelni őket, mint egy kis helyi galeri. Teljesen rátelepedtek a sétányra. Pár éve még csak páran voltak, most már az összes fák alatti árnyas helyet elfoglalva kb 5 méterenként fonynak és háá máccsolnak. Kb mint Mo-n a pláza előtt... Ha semmibe veszed őket akkor békésen élvezheted a sétány szépségeit de ha elkapják a pillantásod véged:-)
Próbálva túljutni a helyi maffia kedélyromboló hatásain leültünk a Lago Martianez partra a szokásos óceánbámulásra. Szörfösök próbáltak a deszkákon egyensúlyozni, paraglidingosok jöttek, ez itt mindennapos:-) Lehiggadva indultunk tovább, hisz meg kell mászni a lépcsősort a Taoro parkig. Ez volt a mai terv. No meg biztam benne, hogy ismét találunk egy kontinenst. Afrika és Amerika megvan már juhuuuuuuu.
Nem kevés lépcsőt legyőzve csodás kis út vezetett felfelé a parkba aminek a tetején egy téren diszes szökőkút, gyönyörű növények pálmák és egy ide termett étterem-kávézó állt. A többszintes park minde része rendkivül megnyugtató és békés. Alattunk Puerto de la Cruz terült el a melegben. Nézelődve a jól megérdemelt kólám felett, arra lettem figyelmes, hány féle módon lehet hasznositani a lapostetőt...Van ki medencét, más napelemet, hintaágyat, egész kis teraszt grillezővel, stb tart fent.
Próbáltuk felfedezni a következő kontinenst, de sajnos itt nem találtunk. Nekiszontyolodva és fáradtan vánszorogtunk a buszhoz.
www.lifetenerife.com
