2022.08.08.

Tatataaaaaaa. Évfordulós napunkra (27 éve gyűrjük egymást ) elmentünk lakóautókat nézegetni és strandolni egyúttal. Autó nélkül tényleg nehéz főleg ha a sziget másik oldalára akarsz eljutni. Megy busz csak 2x annyi időt vesz el az életedből. Az első google térképen lévő kereskedés -már gyanús volt- a fővárosban szűk meredek kis utcácskákban volt jelölve. Hosszas le -föl jobbra -balra sétálgatás és a helyiek nyaggatása után (akik persze angolul nem én meg spanyolul nem) feladtuk. Go a következő, kisebb fenntartással. Itt már örülve a felfedezésnek, miszerint látunk pár db lakóautót egy murvás parkolóban, lelkesen leparkoltunk, sietünk -mert hát a spanyol délben lelép ás utána 3kor kezd újra "dolgozni"- de sehol senki. Úgy tűnik mintha egy parkoló lenne csak... I love google!

Kövi helyszin már biztatóbb rendesen körbekeritett kitáblázott, muksóval ellátott...Huh nna végre. A drága még kicsit pötyög is angolul, -mondom kicsit- de ahhoz pont elég hogy  ezzel és kézzel lábbal megértsük egymást. Meglessük a  3 kiszemelt példányt, hááát nem épp erre számitottam. Nagyon lepukkant állapot és 3 hetes babapelenka szag jellemzi őket. Talán egy ami jobban néz ki de az meg kicsi és drága. No sebaj van még a "megbizható" google szerint. Csak mellékesen jegyzem meg kedves gúúgli ennyi reklámért már fizetni illene...

A kövi pár száz méterrel odébb van, de sajnos belefutunk a szieszta időbe igy elkapjuk a nagyon kedves srácokat akik zárják a kapukat és nagyon sietnek, és magyarázzák hogy amúgy itt maradnának de sürgősen 200-al el kell tépniük vhová...Sebaj visszajövünk. 

A döntés a srandra teszi a voksot, igy megfordulunk és go. Már lent a pályán szembesülünk, hogy pár méterrel odébb még egy -talán a legnagyobb kereskedést nem néztük meg, de jön a jó öreg helyi leszrom tabletta és lelkesen izzadva gurulunk a pályán tova.

A part fele sétálva egy árnyas pálmafákkal szegélyezett-nem szoborszegélyes -sétányon haladunk lefele. A virágos fák alatt mézédes illat és kellemes hűvös fogad. 

Leérve elfoglaljuk jól megérdemelt helyünket a pálmák alatt az árnyékban ahol mint tudjuk ugyanúgy le tudsz égni mint a napon. Egyből vetkőzés, -itt ismételten felhivom apa figyelmét a rövid szárú fürdőnadrág hátrányaira- és megyünk is a vizbe. A homok a part közvetlen közelében olyan hullámos, mint egy arizónai út. Mikor bemész érzed ahogy a viztömeg először mintha magával akarna szippantani, aztán jön a sikitozós hullám és felhasalva rá kész deszka nélküli szörfösnek érzed magad. Kicsik és nagyok egyaránt gyereklélekkel élvezik ezt a csodát. Néhányan kajakra vizibiciglire és egyéb vizi alkalmatosságokra pattannak, s óvatosan kerülgetik az úszkáló tömeget. Kint a napon a homok tűzforró, mintha izzó parázson akarnál  sétálni-de persze nem tudsz. Aki igen annak 1 eurosokat dobálnak. Lábbeli a partig erősen ajánlott az árnyékkal nem fedett részeken a mazsolák és a bátrak mint én pedig huhogva kapkodják a talpukat visszasunnyogva a papucsért. 

A lábad belesűllyed, hirtelen úgy is érzed akár el is tudna nyelni teljesen. Napernyők, törölközők tömege teszi szinessé a sárgán aranyló homokot. Ha leheveredsz, a sok apró szemcse felveszi a tested minden kiálló kidudorodó vonalát. Igen igen röhögj csak. Mindent is. :-)

Hamar eltelik a délután, az egész part mintha egy emberként kezdene pakolni és indulni haza. A nap is veszit erejéből, de az óceán azúrkék hullámai ismét lecsábitanak a sziklás parti részre ahol  egy horgászt figyelünk kis ideig-bár én inkább a hatalmas lenyűgöző hullámokat. Nem tudok betelni velük. Annyira fenséges, az a hatalmas viztömeg, hogy áhitattal, és hipnotikus révülettel bámulom, mig apa el nem rángat mondván

-itt lesz ez még holnap is -mindig is.