2022.08.11.

Ismét hatalmas élményekkel és találkozásokkal gazdagodtam. Tudom már unalmas lehet hogy állandóan az itteni emberekről áradozom, de még frissek újak az itt tapasztalt viselkedési formák.

Itthon lebzseltünk délelőtt, kajafőzés, takaritás, mosás stb. Azonban ennek hamar a végére jártunk a lakás méretéből fakadóan... Látjátok? Vannak előnyei a kis lakásnak, kevés holminak.

Apa tisztitani akarta magát és videózni, igy becses gépemmel és nem kevésbé becses férjemmel lebballagtam a partra, először a Playa de los Roques-ra ami hűen nevéhez tényleg csak sziklákból áll. Fenséges látvány, főleg a két 

kis szigettel közvetlen a part mellett, ami a madarak kedvenc fészkelőhelye lévén az emberek nem háborgatják őket. A sziklatömbök sima gömbölydedre vannak kopva, rengeteg rák és kagyló él köztük.

Mint később kiderült, erre pályázott a srác is akivel összefutottunk. Mit is beszélek én ültem a sziklán ő meg rohangált rajtuk. Arra lettünk figyelmesek, hogy jön a semmiből egy piros gatyás 

vékony srác, derekára kötött vászonzsákkal és egy késsel. Első tipp hogy rákokra vadászik. No de ez sem olyan könnyű, mert már messziről kiszúrnak és menekülne a kövek közé. Fotózni is alig lehet

őket emiatt. Ahogy közelebb ért már nem is néztem oda, mert a késsel be-benyúlt a kövek közé, -mondom én nem akarom tudni látni a mészárlást. De kiderült nem csinál semmi ilyet. És hogy derült ki? 

Nos köszönt és  odajött hozzám, belenyúlt a zsákjába, kivett egy kagylót és nyújtja felém. hablatyol spanyolul, én meg hülyén vigyorogva úgy teszek mintha érteném. Megkinált a zsákmányából, amit 

vagy magának vagy eladásra szedett nem kis munkával. !!! Kedvesen nemet mondtunk mindketten, ő mosolyogva tovább vadászott. Ilyet hol tapasztalsz Mo-n? Az ilyenek miatt van ismét bizodalmam az 

emberekben. Levettem a sarumat, és mezitláb -próbálok helyiként viselkedni- elindultam szikláról sziklára lépve egyensúlyozva hogy kideritsem honnan a fenéből keveredett ide a gyerek. Aztán 

félúton feladtam belátván ez még too mutch az én bálna testemnek. 

Egyébként ha megtalálod a számodra kényelmes sziklát akkor remek hely a meditálásra, mert a kutya nem zavar és a hullámok megnyugtató robaja még segiti is ezt.

Visszasántikáltunk a faluba,-ez nem kis szintemelkedéses teljesitmény főleg apának a törött lábujjával!- és elindultunk a helyi látványossághoz a strandra a Carco de la Laja-ra. A lépcsőn felfelé

összefutottunk egy fiatal cuki párral, akik fotót próbáltak csinálni magukról de aztán megkértek nem lőnék e róluk az öböllel a háttérben. Lelkesen igent mondtam, és ramaty angolommal kérdeztem hogy jó a 

telójukkal, vagy plusz csináljak a gépemmel is és elküldöm emailben. Megnézték a telós képeket és elégnek vélték igy elköszöntünk.

Pár utcával odébb van a lejáró, a vulkán alkotta természetes medencéhez, ahol biztonsággal lehet pancsolni az óceán hullámverésében. Fentről csodás a kilátás és a fotósok álma, de lent sem lehet panaszkodni na.

Több száz képem még nem bizonyult elégnek igy kattintgatok még, hisz ez megúnhatatlan. A medencére felcsapódó hatalmas hullámok egyrészt a fürdőzőket teszik boldoggá másrészt a fotósokat.

A látómezőmben feltűnik két csápoló ember -hát a fiatalok a lépcsőről. Átjöttek fürdőzni. Csak úgy random elkezdem fotózni őket, veszik is a lapot, elkezdenek cukin pózólni. Aztán a parton odajönnek,

és megadja a srác az emailcimét miközben elkezdünk beszélgetni. Két hétre jöttek, szlovákok, de némethonban dolgoznak. Kérdezik mit érdemes megnézni,-rendkivül kedvesek. Ismét töltődök.

Megigérem hogy küldöm a képeket, és elbúcsúzva én megyek tovább a másik oldalra ahol meg egy 20-on éves srác szólit meg, hogy szeretek fotózni meg milyen obim van, stb. Ő is közvetlen, barátságos, 

pedig messze nem az én korosztályom. Kicsit meg is lep hogy szóbaáll velem... Ecseteli a táj szépségeit, kérdezi honnan jövök, óóóóó Budapest az nagyon szép- mondja :-)

Aztán a haverjai kiabálva elrángatják, igy elköszön. Engem meg ismét frusztrál, hogy alig vartyogok angolul -no de sebaj belerázódunk.

Apa úgy véli eleget nézte az itt nagyon is jellemző monokini felhozatalt, és menni akar -ismét lépcsőmászás a napi torna része. Ha igy fojtatjuk, olyan vádlink lesz mint Swarcinak.

El is telik a nap nagy része. Átmásolom és kiválogatom a fiatalokról készült fotókat és elküldöm nekik.

Másnap reggel chekkolom a hirfolyamot és az emaileket, látom válaszolt. Megköszöni a képeket, nagyon tetszik nekik, örül a találkozásnak és kéri a paypal lehetőséget hogy fizessen...mondom wow.

Persze nem fogadok el semmit hisz szivesen és örömmel fotoztam. Mit mondjak erősen meglepődtem.