Miért költöztünk ki
Egyre többen akarnak Tenerifére költözni. Ahogy olvasom a sok posztot néhányan úgy, hogy még nem is jártak itt...:-) néhányan a klima miatt, egyesek pedig a kánaánt gondolják.
Nos nálunk messze nem ez a helyzet.
Sokan kérdezik miért vágtunk bele ebbe az óriási horderejű dologba és vonultunk lejjebb az egyenlitő felé. Nos a mi esetünkben ez a dolog többrétű. Kezdem Csabival aki az egyszerűbb. Mindamellett, hogy 27 éve segitjük követjük a másikat, azért nem volt könnyű meggyőzni a realitások talaján hogy adjunk fel mindent és kezdjünk új életet a legelejéről. Ő pincér múlttal biró de már hosszú évek óta az autóiparban dolgozó ember, aki elért egy bizonyos neki megfelelő egzisztenciát,és ott egy stabil jó keresettel elvolt. Elégedett volt azzal amit elértünk a 27 év alatt és racionális ember lévén nehéz a komfortzónájából kimozditani. De, és itt jön a de. Az utóbbi években jelentősen felgyülemlett és megszaporodott a negativ behatások mennyisége. Olyan mértékben, hogy már ezoterikus szakemberhez is fordultunk. Ezzel egyszerre az egészségi állapotunk is folyamatosan romlott, sorba jöttek a különböző problémák, betegségek, balesetek. A magam részéről én mindezt a háznak tulajdonitottam amit vettünk. Nem szerettem és nem éreztem jól magam bent. Az egyéb tényezőkről már nem is szólva. Ha most elkezdeném ecsetelni az 5 év alatt a házban történt dolgokat, valószinű ördögűzőt vagy a szellemirtókat hivnátok. Bár lehet azt kellett volna. No summa summárom Csabinak is kezdett elege lenni ezekből, pláne mikor elkezdtem rávilágitani az összefüggésekre. Ő elkezdett számolgatni, mikor milyen esetben tudunk kijönni és meglenni. Ha eladunk mindent akkor is még kell hozzá pénz főleg ha ingatlant autót akarunk venni. Plusz valamiből meg kell élni, rezsit fizetni, autót fenntartani, biztositást, telefonszámlát kirendezni. Sajnos nincs lehetőségünk online dolgozni -bár szeretnék-mint sok embernek, igy egyéb alternativák maradtak, amik széleskörű képességeinknek megfelelnek. Viszont az óriási bökkenő a nyelvtudás abszolút hiánya. Spanyolul egyáltalán, angolul én egy keveset, Csabi meg vendéglátós németet vartyog. Ez méginkább visszavetette a kijövetel lehetőségét.
Ahogy telt az idő, és a drágám egyre jobban kezdett befordulni, elkezdte belátni lehet mégis igazam van és indulnunk kell.
Az én részem bonyolultabb és összetettebb. Igazi emocionális és empatikus lény lévén rendkivül sok behatás ér-ért minden nap. Fura mód mindig megtalálnak azok az emberek akiknek vmilyen lelki vagy egyéb problémája van, és kiöntik nekem a szivüket. Átveszek minden negativ és pozitiv érzelmi tényezőt, és ezek borzasztóan lemeritenek és kifacsartnak érzem magam. Erre még rájöttek az élettel járó gondok, kisebbek és nagyobbak egyaránt, megspékelve egy csomó betegséggel itt is kisebb bajok és komolyabbak szintúgy előfordultak. Az utolsó 3 évünk pokoli volt. Elvesztettünk 3 babát, 3 kutyát, egy macskát. Sorba derültek ki a betegségek mindkettőnknél. És volt egy állandó belső feszültség. Ezek összessége nyilvánvalóvá tette hogy változtatni kell. Komoly már már orvoslásra szoruló depibe estem, és lelkem rajta tényleg próbáltam a dolgok jobbik oldalát nézni. És persze tenni is érte. Csabi mikor meglepett az első alkalommal a tenerifei úttal, már a landolás pillanatában éreztem, hogy együtt rezgek a szigettel. Ezt nehéz elmagyarázni. Biztos előző életemben itt éltem, nem tudom. Mikor hazaértünk onnantól honvágyam volt. Majd belepusztultam, hogy mikor megyünk már újra. Nnna aztán jött a covid, nem lehetett utazni. Kész is lettem. A facebook és a képek tartottak úgy ahogy. Otthon mindenki hülyének nézett, fanatikus rajongásom miatt. Még magamra is tetováltattam a szigetet, hátha jobban és gyorsabban bevonzzom. Voltunk még pár alkalommal de a hazamenetel fájó bélyeget nyomott rá.
Az utolsó évben elkezdett megformálódni és realizálódni a kiköltözés. Ráültem a spanyol tanulásra, munkába menet ezt hallgattam. 4 éven keresztül próbáltam informálódni, kérdezősködni az itteniektől, hogy mi hogy működik. Mint később kiderült majdhogynem felesleges volt, mert 10 ember 11 félét mondtott ugyanarról. Utánajártam a költöztetésnek, hisz repülővel jöttünk.
Aztán eljött az ideje, feladtuk a házhirdetést, igaz először csak próba szinten. No erre annyi jelentkezőnk volt, hogy egymásra licitáltak, úgyhogy ez is sinen volt. A 22 éve működő vállalkozásom is sikerült eladni, átadni, az autóinkat az utolsó pillanatban -az utolsó héten- vették meg, tehát minden arra hajadzott, hogy jó úton haladunk, hisz az univerzum azt mutatta. Szinte elénk tette tálcán a dolgokat. És elkezdett minden jobban gördülékenyebben működni. Az utolsó fél -egy év alatt teljes szemléletváltáson mentem át. Igyekszem mindennek a jó oldalát nézni, mégha nehéz is vagy úgy tűnik nincs neki. Csabit kell erre rávennem és minden jó lesz.
Amióta itt vagyunk eltűnt a belső feszültség, nincs se a gyomortájéki se a mellkas szoritás, egyszóval boldog vagyok. Hazaértem.
Az hogy mi lesz azt majd az univerzum mutatja. Nem vágyunk sokra. Veszünk egy lakóautót, és a napi betevő legyen meg, a legfontosabb a békesség a nyugalom. Bármilyen alkalmi munka ha adódik megcsináljuk, de fantáziát látunk a fotózásban és a handpanben is. Ez a félnomád style tökéletes lesz. Furcsa lehet, de elegem lett az anyagiak hajszolásából.
Nos most már láthatjátok, hogy nálunk nem a turisztikus külsőségek azok amik alapvetően meghatározzák döntésünket.
Ez a sziget nekünk minden szempontból tökéletes
www.lifetenerife.com
