A mai nap jól indult.
Korai-igencsak zombiidős kelés és költői eszmefuttatás után-ami a facebookon olvasható ha elég mazohista vagy- nekiindultunk Buenavista del Nortenak, mert apa meglepődve és innentől meglehetős extázisban tudta meg, hogy a szigeten egyetlen szelvény karácsonyi lottó viseli a szerencseszámát.
Megérkezvén a csatlakozásra várni kellett ami potom 1 euróért repitett el minket álmaim helyére. Ezt a várakozást arra használtuk hogy a főtéren lévő templomot és kis büfét néztük meg. Mi mást. Igy együtt meg különösen fura...no mindegy.
A templom mennyezete csodás fa gerendázat. Diszes ablakok, és szobrok garmada nézte szemrehányóan ahogy fotózok.
Ezután el is indult a busz, és nemsokára meg is érkeztünk a sorompóhoz. Én mint egy kisgyerek-elég ciki ennyi idősen- rátapadtam a busz ablaküvegére mint egy matrica és csak kattintgattam. Közben egész úton húúú meg odanézz szavakat hallgatott az egész busz.
Az odavezető út- ami múltkor mikor itt voltunk le volt zárva felújitás miatt- betonkockákkal szegélyezett a szakadék felöli oldalon, a másikon a hegy magasodik. A panoráma leirhatatlan, alattad nagyon mélyen az ócean nyaldossa a hegy alját, előtted az út kanyarog, néha befut egy alagútba...Aztán egyszer csak megpillantod a tornyot fehér piros csikos pizsamájában, mely szemérmesen bújik meg a sziklák mögött, csak a sapkáját megmutatva. Neem nem is sirtam. Na jó egy kicsit. Fenéket! Riiittam mint egy óvodás-na jó nem annyira mint első nyaralásunk alkalmával mikor bementünk a Loro parkba az orca showt megnézni-de kellett a zsepi.
Gyorsan le ne maradjak valamiről, felcsattogtam sarumban-mely meglepően jól birja a strapát, hisz 0-24ben abban vagyok- a lávaköves apró morzsalékos szikla tetejére ahonnan már terjedelmesebben lehet megcsodálni a Kisasszonyt. Ne kérdezd miért-nekem Hölgy.
Egy óriási kapu zárja le az utat, tehát közvetlen mellé, alá nem lehet menni, de jól látható több oldalról és pazar képeket lehet késziteni róla. Alattunk az óceán meglepően csendes hullámocskákkal hivogatta a strandolni vágyókat. Van egy móló ahonnan horgászok fogták a napi betevőt, és pár fiatal mutatta meg milyen jól úszik a mély vizben. Kicsit odébb egy széles fagerendákból készitett út visz egy kilátóhoz ahol a háttérben a 4 testvérrel-hatalmas egyforma sziklák egymás mellett-szintén ellenállhatatlan késztetést érzel, hogy szelfizz.
Van egy megmagyarázhatatlan belső nyugalma a helynek, majdhogynem mondhatom hogy egy ritmusra dobban a szivünk. Számomra hasonló hatással bir ez a hely mint Puerto de la Cruz.
Borzasztóan elfáradtam a lelki ujjongástól. Jobban mint múltkor a Castro playa megmászásakor. Jött kisvártatva a busz, igy menni kellett. Elmondhatatlanul örülök, hogy végre itt lehettem. Persze nem utoljára.:-) Ha máshogy nem is remélem ti is élveztétek a csatolt képeket látva. Egyébként a face oldalamon minden fent van sooook sooook képpel:-) Edina Szabó és egy boldog fotóst keressetek:-) Aztán a lifetenerifére is kerülnek lassan fel a fotók.
