2022.08.28.
Tegnapi nap sokmindent sikerült elintézni. Először is megkerestük a Digit ami a pályaudvartól nem messze van, és nagyon ügyesen kértünk egy telefonszámot. Több fajta van, különböző kondiciókkal, van 5 eurós 10 eurós 20 eurós stb. A lebeszélhető percek és a gigabájtok változnak. Ehhez csak személyit kértek. Boldogan felvértezve a spanyol számunkkal, beültünk sörözni hogy betegyük a sim kártyát a telóba. No itt két gond is adódott. 1. Nincs nálunk az a bizbazkütyüpöcök amivel ki lehet a simtartót nyitni, 2. hülye vagy fiam mert 5 %on van a teló. Nem akartam neki mondani hogy jellemző...:-) Sebaj kerestünk egy telós boltot, ahol kedvesen -jééé neki volt bizbazkütyüpöcke- kinyitotta a srác. sim be, arcunk boldog, most már hivhatnak...
Tovább battyogtunk, belefutottunk augusztusban az oktober festbe:-) Trombitás, utcán zenélő csapatba, akik hatalmas hangulatot csináltak!!! Imádtam. Közben lelkendezve láttam hogy a nagy gejzir működik a Martianez strandon-újabb fotóznivaló. Még túristáskodom. Viszont ! amióta a hátizsákkal rójuk az utcákat nem szólitanak meg a fonyók! Nagy előny.
Apa legnagyobb örömére -én kevésbé lelkendeztem a fájó térdemmel rótt utcákkal a hátam mögött- felkerestük a horgászboltot és megvette a 3 évre szóló horgászengedélyét. 30 euró volt 3 évre, és akárhol is lehet vele horgászni! Személyi telefonszám kellett hozzá, meg a NiÉn lévő cimet is felirta a muksó. Türelmesen elmagyarázta miközben kivárta hogy a forditóba bepötyögjem a nem értett dolgokat, hogy fél ötre vissza lehet jönni. No ez mint délután fél 5 után kiderült az volt, hogy majd kedden fél öt után jöjjünk vagy hivni fog... vannak még jócskán nyelvi nehézségek. Apa lelkesen bevásárolt pár dolgot, ami a kezdéshez kellhet és mentünk is tovább. Délután a parton ettük meg a hullámokat bámulva a b king pocsék szendóit, eközben annyira elleptek a galambok, hogy apa nagylelkűen bement a boltba és vett egy kenyeret amit megetettünk velük.. sztem be kell szereznem magokat. Sorba szálltak le mellénk a tandemes siklóernyősök, az egyiknél meg is néztem hogy hajtogatják össze az ernyőjüket. A part szélén ülve a hullámok egyre magasabbra jöttek, már néha néha ki is csaptak a járdára, igy feljebb húztuk magunkat. Mellettünk ült egy kislány és végre láttam azt a lelkesedést ami engem is megszáll mikor itt vagyok és nézem a hullámokat. Annyira cuki volt -ide most szivecskéket rajzolnék. :-)
A busz előtt bevásároltunk és persze megrakodva a hátizsákban és a két szatyorral tettünk egy jó kis kerülőt mert elsőre nem találjuk ám a buszpályaudvart... Sanyi...
Hulla-mondom hullafáradtan értünk haza . Viszont annyi előnye van a sok hegymászásnak és gyaloglásnak, hogy egy két régebbi kinőtt ruhadarabom már rámjön megint.
Tegnap előtt megjöttek a cuccaink, és ma alig vártam hogy a bicóval lemenjek valamerre. Felvettem a sisakot és a láthatósági mellényt is bár nem sok emberen láttam eddig. Régebben azt az infót kaptam hogy kötelező... mindegy biztos ami biztos. Először a faluban, aztán az autóúton gurultam lehúzódva a szélére. Rendkivül előzékenyek az autósok és motorosok egyaránt. Nem suhannak el melletted, hanem megvárják a kényelmes biztonságos kikerülési lehetőséget. Nem érzed hogy türelmetlenkedik mögötted, amig ki tud kerülni. Elsuhantam itt még vizszintes sikon a Ruiz pihenőig, ez azon helyek egyike ahol a családok, barátok kipakolnak hétvégeken, és főznek, sütnek -vannak kialakitott sütőhelyek- és spanyoloskodnak. Baromi jó. Hatalmas feelingje van! Van játszótér a kicsiknek, árnyas pálmafák alatt padokkal asztalokkal kialakitott területek. Odaköszönnek, visszaköszönsz, de én már suhantam is tovább, mert az itteniek még arra is képesek, hogy meghivjanak ebédelni... annyira meg még nem vagyok laza...:-) lőttem pár szelfit hisz ez most divat vagy mi, és indultam. Átjutni az út túloldalára nna az nem egyszerű, de kivártam a sorom. Megálltam még pár helyen most már az óceánra néző oldalon, hisz autóval sosem álltunk meg. Aztán lementem a partra, és kicsit élveztem a köveket csapkodó hullámok selymes páráját.
Hazafelé aztán már nem volt ennyire vidám az út hiszen hegynek felfelé vezetett. Sütött a nap is amit igy erőltetett menetben még forróbnak éreztem. A a combom felrobbant, a szivem már a fülemben verte a tamtamot mikor elfogyott a craft, úgyhogy leszálltam és kénytelen voltam tolni. Van egy kis házcsoport ezen a részen, és itt is emelkedő van. Ide feltoltam és lendületet véve próbáltam feljutni a hegy tetejére hisz onnan már csak lefele kellett gurulni amire mint tudjuk a kaka is képes. Igy érkeztem meg csatakosan, de boldogan és feltöltődve.
