2022.08.29.

És eljött az év legszebb napja: Apa szülinapja :)

Reggel tortácskával gyertyával és sörrel a kötelező gyertyafújás kivánsággal -éneklés nélkül mert azt utálom- megvolt, sütiből egy villányi lecsúszott azért. A kérdésemre hogy ma mit szeretne csinálni, enni, az volt a válasz hogy semmit itthon maradni. No erre nem hagytam magam, bakker ne má hogy ilyen szép időben itthon rohadjunk...Meg hát van biciglink...hihihi. látom a fejét hogy nincs elragadtatva az ötlettől, de beadja a derekát, úgyhogy elkezdünk készülődni. Beszuszakolom a bicós táskákba a fürdőcuccokat, pótbugyit pótpólót, naptejet-a múltkoriból okulva- papucs, viz, istenharagja...Persze ott kiderül hogy ez is hiányzik meg az is hiányzik... Sisak, mellény és végre felnyögjük a bicókat a meredek lépcsőkön ami kivezet a házból. Merre menjünk? Hát csakis lefele. Elindulok elől, belelendülünk, kiérünk a főútra. Egész szépen kinok nélkül suhanunk Puerto de la Cruz felé. Sok alagúton kell áthaladni, ez kicsit félelmetes, de nincs gond. Az autósok óvatosan, türelmesen kerülgetnek minket, egy-két dudálás van, de szerintem csak jelzés hogy jön. A Ruiz pihenőnél megállok, hogy Apa birja e de hát ő kemény gyerek és még szülinapos is. Hasitunk tovább a szélben, bal oldalt lent az óceán, jobb oldalon a hegy. CSodás. Egy hosszabb emelkedő jön, a bicó rásegitése szépen húz, igy nem olyan vészes. Beérünk az első nagyobb körforgalomba, ahol is meg kell állnunk, de innen az elindulás egy rendkivül forgalmas nap szinte lehetetlen. Sokan irányjelzés nélkül hajtanak ki és még neki áll felljebb ha bemozdulnál elé... Apa ki tud rajtolni, el is tűnik a szemem elől, nekem még jópár másodpercig várnom kell. Mire bejutok, el is tünik a balfenéken. Továbbhaladva egyre inkább az a sejtésem, hogy elvesztettük egymást, igy a benzinkútnál le is állok és hallom hogy épp hiv. Igen jól sejtettem, rossz felé kanyarodott le és épp az autópályán kamikázézik. CSak a rendőr meg ne lássa...mert fájni fog. Szerencsére ki tud hajtani a pályáról bünti nélkül, de vmi lépcsősorba viszi a gps. :-) itt nyagyon röhögök -perzse hogy ne hallja-ez tipikus Ő. Megbeszéljük, hogy lent a parton találkozunk. Gurulok lefelé a meredek lejtőn, és ahogy a kerék forog, úgy jár az agyam is-bakker itt visszafelé is kell jönni ami nem lesz ilyen mókás. Sebaj kemény vagyok mint a vidia. Bár ha Apa ezt úgyszintén végiggondolja lehet már csak paszirozott hal formájában pilloghatok, hogy megint mit találtam ki... Ráadásul a szülinapján. Kicsit furdal de hát nincs mit tenni már itt vagyunk, majd viccesre veszem a figurát hátha nem öl meg a szemeivel. Leérek a halárus lányhoz, hivom hogy ott várom. Hol vagy? kérdem. ÓÓÓÓ Ő még a halál retkes f...n . Nézem a térképen, bakker még mucsaröcsöge alsón van a pöttye...Én ezt nem értem, de mindegy. Jó negyed óra múlva megérkezik, én addig iszok egy kólát, és sörrel várom. Szerencsém van, nem vette zokon az utat, úgyhogy megmaradok . :-) Sétálva elbattyogunk szokott helyünkre, ő már vetkőzik is és megy fürdeni a lágy hullámokba. A fekete homokos part rátapad a lábunkra, a hullámok elérik a bokámat. Apa már javában lebeg, én csak térdig mosdatom a csülkeimet mert most hölgyproblémás vagyok...Felszaladok a plázába a mosdóba, itt megannyi idei karneváli jelmez van kiállitva. Csodásak, le is fotóztam nektek.

Visszaindulva kedvenc Barbikám irt nekem, igy felhivom videochatan hogy kicsit feldobjam a hangulatát. Örül is de azt szeretném ha látná az óceánt, igy később újra hivom mikor leérek a partra. Imádnivalóan tud csicseregni és azon filózom, hogy pont ide illene...Odébb csusszanunk, mert a másik fürdőhely jobb. Itt is csak csendes szemlélője vagyok a pancsolásnak, de igy is élvezem, én igy töltődöm. Imádok itt lenni. Beülünk egy sörre, és megegyezünk abban, hogy jól megérdemelt jutalomként a félúton lévő Mirador San Pedroban szülinapi vacsizunk. A gps és az általunk gondolt út nem ugyanaz, úgyhogy megegyezünk, hogy kipróbáljuk külön külön mindegyiket. Ő az egyiken én a gps szerint. Elindulva egész lankás és kellemes az út, aztán a gpsribanc felküld a kis falukba amik barátságtalan mit barátságtalan- basszus anyád ....és még egy csomó jelző illene rá emelkedővel tarkitott részén kell keményen helyt állnom. Útközben elismerő pillantások kisérik a pedáltaposásom. A rásegitő motor már csak nyenyereg mint a lemerült elemes vibrátor, és egyesben csak azért sem adom fel, -de igen. Elfogy a craftom, leszállok, kicsit tolom, izzadok, fújtatok, de felérek. Hát igem ilyen a sziget . Egyszer fent egyszer lent. No de innen már sima ügy, szép egyenes, aztán lejtős rész jön egészen az étteremig... Lazán begurulok, mint egy Tour de Paris versenyző-ha rosszul irtam sorry- Kedvesen üdvözölnek már messziről, de látom teltház van. Várni kell egy kicsit, de nem is baj, hisz üzenek Apának hogy megérkeztem. Reakciója - na mennnnny-igy sok nnnyel-a p...:-) röhög ő is és én is. Nézem a térképen még 15 percre van tőlem. No akkor leülök a felszabadult asztalhoz és várom. Az étterem összes pincére sorban odajön, hiába mondom Apát várom, már kezd ciki lenni. Szürcsölöm a kólámat, próbálom leforditani az étlapot. És végszóra begurul az uram. Röhögök, ő is röhög hát ez van. Fantasztikus kaját kapunk, ő lazacot, én polipot. Mennyei. Méltó a szülinaphoz és a nap koronájaként könyvelhetjük el. Jóllakott óvodásként ülünk fel a drótszamárra és innen már csak be kell gurulnunk Ramblába. Fáradtan érkezünk ismét haza de bánja fene.